Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Lévai Csaba: Szempontok az amerikai (1776) és a magyar (1849) Függetlenségi Nyilatkozat összehasonlításához
SZEMPONTOK AZ AMERIKAI (1776) ÉS A MAGYAR (1849) FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATHOZ 490 „a tudományok egyik székhelyét” Nagyenyedet is feldúlták, ami újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy ebben az esetben is – akárcsak Észak-Amerikában – a civilizáció és a barbárság áll szemben egymással. Arról pedig mindkét szerző egyértelműen írt, hogy a két hadszíntéren mely felek melyik oldalon állnak. „Természetesen” egyik Nyilatkozat sem említette a brit- vagy Habsburg-ellenes amerikai vagy a magyar tömegek, irreguláris egységek vagy a reguláris csapatok által elkövetett atrocitásokat. 31 Kossuth a nemzetiségek felkeléseivel kapcsolatban „rácz lázadásról” és az „oláh népesség” fellázításáról írt, ami nagyon hasonlít ahhoz a kifejezéshez, amit Jefferson az őshonos amerikaiak és az afroamerikaiak háborús részvételével kapcsolatban alkalmazott. Úgy fogalmazott, hogy e csoportok harcra bujtogatásával a brit uralkodó „lázadást szított soraink között”. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat végleges, a Második Kontinentális Kongresszus által jóváhagyott változatában ez a kifejezés kizárólag a „kegyetlen indián vademberek” cselekedeteire vonatkozott, ám Jefferson eredeti nyersfogalmazványában még az afroamerikaiakkal kapcsolatban is az olvasható, hogy III. György arra ösztökélte ezeket az „embereket, hogy fogjanak fegyvert ellenünk”, vagyis lázadjanak fel a fehér amerikaiak ellen. 32 Eredeti nyersfogalmazványában Jefferson egy egész bekezdést szentelt annak a kérdésnek, hogy a britek fehér amerikai rabszolgatartóik ellen igyekeztek fordítani az afroamerikai rabszolgákat. Ebben a részben azt vetette III. György szemére, hogy ő maga, illetve a britek felelősek az Észak-Amerikába irányuló rabszolga- kereskedelem kialakulásáért, illetve a rabszolgaság ottani meghonosításáért. Ennek során kifejtette, hogy „maga az emberi természet ellen folytatott kegyetlen háborút, egy olyan távoli nép egyedeiben sértve meg annak legszentebb, élethez és szabadsághoz való jogát, amely őt sohasem bántalmazta”. Ebben a részletben az az érdekes, hogy Jefferson a természetjogi érvelést használva alapvető természetes jogokkal rendelkező emberekként nyilatkozott azokról a rabszolgákról, akiket ő is birtokolt. Vagyis ő sem biztosította nekik azokat az alapvető természetes jogokat, amelyektől szerinte a brit uralkodó fosztotta meg őket. Ekkor, és a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatban is, háborúként jellemezte a rabszolgák beszerzését és Amerikába szállítását: „E kalóz háborút, a pogány hatalmak ezen gyakorlatát Nagy-Britannia keresztény királya viseli”. Ezen a ponton Jefferson megint azzal a retorikai eszközzel élt, amelyet az idegen zsoldosokkal és a „kegyetlen indián vademberekkel” összefüggésben is alkalmazott, vagyis a 31 A magyar nemzet Függetlenségi Nyilatkozata i. m. 906. 32 Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusban összegyűlt képviselőinek nyilatkozata i. m. 100.
