Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Lévai Csaba: Szempontok az amerikai (1776) és a magyar (1849) Függetlenségi Nyilatkozat összehasonlításához
LÉVAI CSABA 491 keresztény civilizáción kívülállónak minősítette III. György ezen cselekedeteit, hiszen azok „a pogány hatalmak” gyakorlatára jellemzők. 33 A brit uralkodó azonban nem egyszerűen eltűrte a rabszolga-kereskedelmet, hanem „vétójogát arra a lealacsonyító célra használta fel, hogy elnyomjon minden, e förtelmes kereskedelem betiltására vagy korlátozására irányuló törvényhozói kísérletet”. Jefferson arról természetesen hallgatott, hogy a rabszolgák forgalmazásában nem csupán brit, hanem amerikai kereskedők is tevékenyen közreműködtek. Azt sem említette, hogy a virginiai törvényhozás által valóban kezdeményezett lépések – jelentős vámok és illetékek kivetése a rabszolga-behozatalra – hátterében nem a rabszolgatartó rendszer felszámolásának szándéka állt. A virginiai fekete népesség növekedésében ekkoriban már nem az import, hanem a természetes szaporodás játszotta a döntő szerepet. Ráadásul a Chesapeake-öböl körzetének part menti, régebben művelés alá vont területein a búza javára visszaszorulóban volt a dohány termesztése, amihez viszont kevesebb munkáskézre volt szükség. A térség rabszolgatartói tehát a behozatal korlátozásával meg akarták gátolni a helyi rabszolgapiac telítődését, s ebből következően a rabszolgák árának esését, ami saját vagyonuk értékének csökkenéséhez vezetett volna. Nem beszélve arról, hogy a kivetett vámok révén az adott állam kormányzata is jelentős bevételekhez juthatott. 34 A Függetlenségi Nyilatkozatban Jefferson még egy érdekes utalást tett a rab szolgaságra. Azt rótta fel III. Györgynek, hogy „tulajdonuk elvételének és elkobzásának csábításával hitszegő lázadásokat szított polgártársaink körében”. Az uralkodó ugyanis „arra ösztökéli ugyanezen embereket [tudniillik a rabszolgákat], hogy fogjanak fegyvert ellenünk, és így vásárolják meg azt a szabadságot, amelytől ő fosztotta meg őket, s gyilkolják le azokat az embereket, akikre ő erőszakolta rá őket: ekképp váltva meg az egyik nép szabadsága ellen elkövetett bűneit azzal, hogy őket a másik nép élete elleni bűnökre bújtja fel”. Jefferson itt arra utalt, hogy Virginia utolsó királyi kormányzója, John Murray, Dunmore negyedik grófja (1732–1809) 1775. november 7-én egy olyan nyilatkozatot bocsátott ki, amely szerint azok a rabszolgák, akik „Őfelsége csapataihoz csatlakoznak abból a célból, hogy [...] a gyarmatot visszatérítsék az Őfelsége Koronája és méltósága iránti megfelelő kötelességérzet állapotába”, elnyerik szabadságukat. 33 Uo. 34 Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusban összegyűlt képviselőinek nyilatkozata i. m. 100. Ezt az érvelést Jefferson korábban már megjelentette, lásd Jefferson, T.: Brit-Amerika jogainak összefoglaló áttekintése i. m. 85. A rabszolgabehozatalt korlátozni kívánó virginiai törvényhozási erőfeszítésekre lásd Taylor, A.: American Revolutions i. m. 119. A Chesapeake-öböl menti termelők búzatermelésre való átállására: Philip D. Morgan: Slave Counterpoint. Black Culture in the Eighteenth-Century Chesa peake and Lowcountry. Chapel Hill, NC 1998. 170–178.
