Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Lévai Csaba: Szempontok az amerikai (1776) és a magyar (1849) Függetlenségi Nyilatkozat összehasonlításához
SZEMPONTOK AZ AMERIKAI (1776) ÉS A MAGYAR (1849) FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATHOZ 488 népességen belül nehéz megállapítani. A rendelkezésre álló adatok alapján 20– 30% közé teszik a számukat. A fehér lojalisták mellett az őshonos amerikaiak többsége is a britek oldalán harcolt a függetlenségi háborúban, mivel úgy látták, hogy a gyorsan növekvő amerikai népesség nagyobb mértékben fenyegeti földjeiket, mint a szőrmekereskedelmi lobby által is befolyásolt brit kormányzat. Az utóbbi abban volt érdekelt, hogy a nyugati területek maradjanak az indiánok ellenőrzése alatt, hogy ott az őslakók zavartalanul vadászhassanak, a szőrmét pedig továbbra is eladhassák a brit kereskedőknek. A kereskedők és a kormányzat ugyanis az amerikai telepesekhez viszonyítva kedvezőbb áron, jobb minőségű iparcikkeket és használati tárgyakat tudtak az indiánoknak felajánlani. Végül, azokat az afroamerikai rabszolgákat is a fehér gyarmatiak belső ellenségei közé sorolhatjuk, akik vagy csak megszöktek, vagy aktívan támogatták is a brit háborús erőfeszítéseket. Számukat az újabb becslések 20 000 körülire teszik. Mindez világosan jelzi, hogy Észak-Amerikában – az 1848–1849-es magyarországi eseményekhez hasonlóan – valódi és nagyon kegyetlen polgárháború zajlott. 28 Ezt a helyzetet jól megvilágítja, ha a magyar Nyilatkozat szerb és román felkeléssel kapcsolatos részleteit összevetjük az amerikai Nyilatkozat azon részével, amely britek által felbujtott „kegyetlen indián vademberek” tetteivel foglalkozik. Jefferson, Kossuthoz hasonló módon, azzal vádolta meg a brit uralkodót, hogy „lázadást szított soraink között”, többek között azzal, hogy „rászabadította határaink lakosságára a kegyetlen indián vadembereket, akiknek közismert harcmodorához tartozik mindenki kiirtása, korra, nemre és életkörülményre való tekintet nélkül”. Mint Kossuth rámutatott, Erdélyben a „felizgatott népiségek polgárháborúja dühöngött”, mivel „a hitszegő osztrák vezérek nem elégelték a rendes seregekkeli hadviselést, hanem a pártütő szászok által gyámolíttatva fellázították az oláh népességet, melly a törvény által neki ajándékozott szabadság ellen feltámadva, barbár vandalismussal gyilkolta, kinozta a védtelen magyar lakosokat, nem kimélve sem nőt, sem gyermeket, sem gyámoltalan öreget, s rommá égették és felprédálták a legvirágzóbb városokat s falvakat, s köztök N.-Enyedet, Erdélyben a tudományok egyik székhelyét”. 29 28 Colin Bonwick: The American Revolution. Charlottesville, VA 1991. 97.; Encyclopedia of Colonial and Revolutionary America i. m. 244–245.; Taylor, A.: American Revolutions i. m. 211–219., 251–278.; Cassandra Pybus: Jefferson’s Faulty Math: The Question of Slave Defections in the American Revolution. William and Mary Quarterly 62. (2005) 2. sz. 264. Az utóbbi tanulmányról magyarul is olvasható ismertetést lásd Lévai Csaba: Számháború. Mekkora volt az egyesült államokbeli rabszol gatartók vesztesége az amerikai forradalom következtében. Klió. Történelmi Szemléző Folyóirat 14. (2005) 3. sz. 118–126. Azt, hogy az afroamerikaiak milyen hatással voltak a Függetlenségi Nyilatkozat megszületésére, a későbbiekben részletesebben is tárgyalom. 29 Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusban összegyűlt képviselőinek nyilatkozata i. m. 100.; A magyar nemzet Függetlenségi Nyilatkozat i. m. 906.
