Századok – 2020
2020 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Koltai Gábor: Akik a „Párt” ellen vétkeztek. Pártfegyelmi eljárások Budapesten az MDP időszakában, 1948–1956 (Pap Milán)
463 TÖRTÉNETI IRODALOM a Communist: Postwar Party Discipline and the Values of the Soviet Regime. DeKalb 2015.), amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának háború utáni pártfegyelmi politikáját és értékrendszerének változását tárja fel a kései sztálinizmus és a hruscsovi desztalinizáció éveiben. Koltai alapkutatása is sokat merít Cohn intencióiból, ugyanakkor megannyi statisztikai eredménnyel támasztja alá a korszak társadalmi-politikai viszonyainak leírását. A kötetből megtudhatjuk, hogy ezekkel a társadalmi viszonyokkal és problémákkal maguk a párt vezetői és helyi szintű alapszervezeti testületei sem voltak mindig tisztában. A második világháború utáni, nagyarányú belépési hullámmal a Magyar Kommunista Pártnak egyszer már ugyan meg kellett küzdenie, a pártegyesülés utáni helyzetet azonban még tovább súlyosbította, hogy a párttagság közvetlen összefüggésbe került a karrierlehetőségekkel és az ígéretes társadalmi kapcsolatok kiépítésével. Ugyanakkor az MDP mint lenini párt, ideológiája szerint a munkásosztály vezető pártjaként lépett fel, amely nemcsak az igazság letéteményese, hanem egyúttal a munkásosztály nevelője, öntudatának ébren tartója. A párt tagságában a kommunista erkölcsöt és politikai célokat testesíti meg, ebbe pedig nem fért bele minden párttag. Hivatalos kampány kíséretében az MDP folyamatos tagrevíziót folytatott, időről időre kiszorítva az ideológiailag és a szocialista erkölcs szempontjából nem megfelelő társadalmi elemeket. Érdekes példát hoz a kötet a zsibárus pártszervezet feloszlatását taglaló részben: a zsibárus és ócskás alapszervezet ugyanis sem intézményi értelemben, sem a tagok osztályidegen volta miatt nem felelt meg a kommunista elvárásoknak. A tagok ellen indult eljárások, az alapszervezet feloszlatása és tagjainak szétszórása más alapszervezetekbe, jól mutatja azt a folyamatot, amely szétzilálja egy élő és saját hagyományait követő helyi társadalom szerveződését azzal a céllal, hogy a kommunista ideológia társadalmi-politikai kategóriáit valóra váltsa. Utóbbi azonban óriási erőfeszítéseket igényelt a párt részéről. Az egységes szabályozás feltételei ráadásul sokáig nem voltak adottak, a pártegyesítést követő két évben a meglévő szervezeti eljárások ad hoc végrehajtása nagyban függött a pártfegyelmi referensek és vizsgálótestületek habitusától, illetve az eljárás alá vett pártagokkal szembeni személyes érzelmektől. Az egységes fegyelmi szabályozás a „demokratikus centralizmus” által központosított MDP-ben is csak 1950-ben született meg. Utóbbi okairól, a fegyelmi eljárások tisztázatlanságáról és sokszor önkényes jellegéről, illetve a szabályozás bevezetéséről bőven szól a kötet. Az Útmutató a pártfegyelmi ügyek intézéséhez című pártdokumentum (amelynek teljes szövegét a szerző a függelékben közli), illetve a vonatkozó eljárásrendszer azonban a magyarországi sztálinizmus éveiben sem tudott teljességében bürokratizálódni, nem beszélve a Sztálin halálát követő, fordulatokban gazdag korszakról. A kötet egyik, talán előre megjósolható tanulsága, hogy a pártból való kizárások és a politikai represszió növekedése kölcsönhatásban álltak egymással. Ugyanakkor az már Koltai Gábor könyvének érdeme, hogy ezt a folyamatot egy alulnézeti, tehát a párttagság felől szemlélt perspektívából mutatja meg. A józsefvárosi pártfegyelmik és kizárások statisztikai és reprezentatív vizsgálata a kötet legizgalmasabb része, amely egyúttal más megvilágításba helyezi a konvencionális párt- és politikatörténeti képünket is. Kétségtelen, az 1948 és 1956 közötti időszak a politikai irányváltásokkal leginkább megterhelt korszaka a háború utáni magyar politikának. A kötet pontos statisztikai adatolással alátámasztott állítása azonban egy olyan évet jelöl ki a pártfegyelem megrendülésének időpontjaként, amelyre a korszak ismerői is kevésbé számítanának. 1952 a magyarországi sztálinizmus legsötétebb esztendejeként van jelen a politikatörténetben, elsősorban az új tisztogatások előkészítésének időszakaként. A párttagság számára ez a párt politikájából való kiábrándulás és a kommunista gazdaság- és társadalompolitika kudarcának éve, amely sokakat a párttól való elfordulásra, a pártmunka elhanyagolására késztet. Tehát, nemcsak az utólagos történeti belátás, hanem a kortárs párttagok számára is nyilvánvalóvá vált a magyarországi sztálinizmus kudarca.
