Századok – 2020
2020 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Koltai Gábor: Akik a „Párt” ellen vétkeztek. Pártfegyelmi eljárások Budapesten az MDP időszakában, 1948–1956 (Pap Milán)
464 TÖRTÉNETI IRODALOM A józsefvárosi pártfegyelmi eljárások legtöbbször a pártélet elhanyagolása (párt iránti közömbösség, tagdíjfizetés elmulasztása, párttagságról való lemondás) miatt indultak. Ráadásul, ha ezeket az eseteket összevonjuk a párttagkönyv elvesztése miatt indított fegyelmik számával, akkor könnyen egyetérthetünk a kötet szerzőjének összegző megállapításával, miszerint a „diktatórikus uralmat gyakorló” és „kívülről fegyelmezettnek látszó” pártot a „káosz, szervezetlenség és emberi gyarlóság” (246.) jellemezte. Hozzátehetnénk, az MDP-hez hasonló tömegpárt és az állampárti politikai konstelláció addig ismeretlen volt Magyarországon. Főként, hogy a politizálás gyakorlata a második világháború után jelentős demokratizáláson ment keresztül, szélesebb tömegek számára vált elérhetővé. Mégis, a fegyelmi kezdeményezések és a kizárással végződő fegyelmi eljárások közt a politikai jellegű okok jelentek meg a legerősebben: „négyből három esetben a politikai jellegűnek minősíthető vétségért az illetőt azonnal eltávolították a pártból”. (217.) Politikai jellegű vétséget jelent a múlt elhallgatása, a párt- és demokráciaellenes magatartás, az osztályidegen társadalmi státusz, a jobboldali kötődés, az állam- és népellenes bűntett, a nyilas múlt, a disszidálás, a klerikális kapcsolódások, a koncepciós ügyek és a baloldali elhajlás. Szintén súlyos elbírálást vontak maguk után az egyes bűncselekménytípusok, főként az állam és a pártszervezet rovására elkövetett gazdasági bűncselekmények. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy ezek a vádak sokszor az egyes cselekmények értelmezésén múltak, tehát jó alapot jelentettek nemcsak a nemkívánt párttagok kirostálásához, hanem az egyes politikai kampányokhoz is. Ebbe köny nyen belekeveredhettek a tapasztalatlan párttagok, akár véleményük egyszeri, nyílt kifejtésével is. Ez a fajta tisztogatás egyaránt érintette a pártszervezeti mintaként beállított nagyüzemi szervezeteket a kerületben, így a MÁVAG-ot, a Ganz-ot vagy a Ruggyantaárugyárat, illetve a munkaszervezetbe nem besorolható, területi alapon felállított körzeti pártszervezeteket is. Koltai Gábor kötetét olvasva nemcsak a pontos statisztikai lebontások, de a reprezentatív minta alapján sorolt esetek is közelebb hozzák az 1948 és 1956 közötti évek egzisztenciális és morális küzdelmeit. Ez lehetővé teszi a továbbiakban a mikroléptékű vizsgálatok elvégzését, amire többek között a szerző korábbi írásaiban is találunk példát. Ezekből az esetekből pedig választ kaphatunk arra is, mi indokolhatta az egyes párttagok részéről azt, hogy feljelentsék társaikat. Jelen kötet kereteit egy ilyen irányú vizsgálódás talán szétfeszítette volna. Mindamellett Koltai Gábor könyve jó alapot jelenthet az állampárt 1956 utáni történetének pártfegyelmi irányultságú kutatásához, az állampárt egyes korszakainak és represszív stratégiáinak összehasonlításához. És bár a fegyelmi technikák történeti kutatása Michel Foucault írásai nyomán egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a pártfegyelmi eljárások vizsgálata nem csak e rendkívül érdekes eredményekkel kecsegtető diszciplína folytatását jelenti. Közelebb visz ugyanis a század magyar társadalmának megismeréséhez is: a mentalitásbeli lassú moccanásoknak, az egyéni elvárások és félelmek átalakulásainak, a társadalmi hierarchiák erejének és a lehetőségek felismerésének szemléletéhez. Közben pedig választ ad arra is: valójában hogyan (volt) lehetséges működtetni egy diktatórikus rezsimet. Pap Milán
