Századok – 2020
2020 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Koltai Gábor: Akik a „Párt” ellen vétkeztek. Pártfegyelmi eljárások Budapesten az MDP időszakában, 1948–1956 (Pap Milán)
462 TÖRTÉNETI IRODALOM Összegezve a leírtakat, úgy gondolom, hogy a kötetben Pók Attila következetes marad ars poeticájához: aktuális és fontos témákat dolgoz ki, miközben határozottan állást foglal és vitára buzdít. Teszi mindezt a külföldi szakirodalom hasznosításával és orientációs igénnyel más tudományok felé. Megfogalmazásai plasztikusak (a szerző például „aknamezőként” írja le a tudományok közötti határokat, a normativitás nélküli modernitás fogalmát pedig a koffeinmentes kávéhoz hasonlítja) és könnyen érthetővé teszik az általa tárgyalt jelenségeket, erre pedig a téma összetettségét tekintve nagy szükség van. Mindennek tükrében elmondható, hogy a szerző az emlékezetpolitikák összehasonlításáról tervezett tudományos vállalkozását kellően megalapozta, saját pozícióját e diskurzusban pedig határozottan kijelölte. Törő László Dávid Koltai Gábor AKIK A „PÁRT” ELLEN VÉTKEZTEK Pártfegyelmi eljárások Budapesten az MDP időszakában, 1948–1956 Korall, Bp. 2018. 295 oldal A kommunista pártokkal foglalkozó nemzetközi szakirodalom több fókuszváltáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Míg a szocializmus bukását megelőzően nyugaton a totalitarizmus paradigmája, addig a keleti blokk országaiban az „üdvtörténeti” jelleget egyre inkább maga mögött hagyó minuciózus pozitivizmus jellemezte a kommunista pártok történetének kutatását. A rendszerváltásokat követő évtizedekben a kommunista pártok elsősorban mint a hatalom birtokosai és a represszív uralom forrásai jelentek meg. Ezt a képet idővel gazdagították a mikrotörténeti vizsgálódások mind a nemzetközi, mind a hazai kutatásokban, a mindennapok történetében mutatva meg a kommunista pártok társadalomalakító szerepét és elnyomó stratégiáinak gyakorlati megjelenését. Mindezeket kiegészítve megjelent a szociokulturális megközelítés, amely a kommunista pártok tagságát, szervezetrendszerét és eljárásait „alunézetből”, a párttagság társadalma felől szemléli. A kommunista pártok szociokulturális kutatása elsősorban a Szovjetunió és az NDK kommunista pártja esetében előrehaladott, ezt jól reprezentálja a Rüdiger Bergien és Jens Gieseke szerkesztésében 2018-ban a Berghahn Kiadó gondozásában megjelent kötet (Communist Parties Revisited. Sociocultural Approaches to Party Rule in the Soviet Bloc, 1956–1991. ). Az új műhelyek közül kiemelkedik a német pártkutatással foglalkozó, amely az utóbbi években számos kötettel gazdagította a Német Szocialista Egységpártról mint társadalmi és kulturális jelenségről való tudásunkat (többek között Jan Palmowski, Martin Sabrow, Michel Christian, Sabine Pannen, Rüdiger Bergien és Susanne Schattenberg munkáira gondolok). E szociokulturális megközelítések közé sorolható Koltai Gábor történész-levéltáros könyve is. A munka a kommunista pártfegyelem működésébe enged betekintést, mégpedig az 1956 előtti kommunista korszak egyik legnépesebb és társadalmilag rendkívül összetett képet mutató budapesti kerülete, a Józsefváros pártfegyelmi politikájába. A kötet több szempontból is úttörő társadalomtörténeti munka, ugyanis nemcsak a pártfegyelem hazai kutatásának elindításához járul hozzá módszeres alapkutatásával, hanem a párt szerepét tisztázó későbbi történeti összefoglalókhoz is. Bár a pártfegyelem témája általában részét képezi a párttörténeti összefoglalóknak, érdemes felhívni a figyelmet Edward D. Cohn kötetére (The High Title of századok 154. (2020) 2. szám
