Századok – 2020
2020 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Borsi-Kálmán Béla: Elvetélt bizánci reneszánszból Nagy-Románia. Egy állameszme etnogenezise (Ábrahám Barna)
456 TÖRTÉNETI IRODALOM Borsi-Kálmán Béla ELVETÉLT BIZÁNCI RENESZÁNSZBÓL NAGYROMÁNIA Egy állameszme etnogenezise Magyar Szemle Alapítvány, Bp. 2018. 231 oldal Fontos kötettel gazdagodott a románsággal foglalkozó magyar szakirodalom. Témája a fanarióták eredetének és szerepének vizsgálata, alapos történeti visszatekintéssel, de a 18–19. század tágabb fordulójára összpontosítva. A munka szerencsésen egyesíti egy kézikönyv és egy tanulmánykötet vonásait, amennyiben az általánostól az egyedi felé haladva tárgyát nemcsak definiálja és beágyazza a kor geopolitikai és társadalomtörténeti folyamataiba, hanem családi stratégiák és életutak elemzésével azt érzékletessé is teszi. Nyitó fejezete (Phanar, Fener, fanarióták, fanariotizmus) az alapszó és származékai tisztázása érdekében áttekinti a 19–20. századi román, magyar és nyugati lexikonok, kézikönyvek nyújtotta etimológiát (a görög phanar jelentése ’fáklya’, ’világítótorony’, amely után Konstantinápoly e kerülete is a nevét kapta) és a fanariotizmus megítélését. A második fejezet zavarba ejtőnek tűnhet, hiszen a balkáni román népcsoportok (macedo-románok, arománok, cincárok) elhelyezkedését, kereskedelmi tevékenységét tekinti át azt hangsúlyozva, hogy egyaránt meghatározó szerepet játszottak a 19. században újjászülető görög, szerb, bolgár és persze román állam polgárosodásában, ám látni fogjuk: a legambíciózusabb családok a Fanar utcáihoz csak kevéssé, Bukaresthez és Jászvásárhoz (Iaşi) azonban annál inkább köthetőek. A harmadik fejezet a 18–19. század fordulóján működött fejedelem – a szerző tiszteletét láthatóan élvező – Alexandru Ipsilanti karrierjét vezeti végig, a záró rész pedig a család holdudvarából kiemelkedett Manasses család havasalföldi, majd erdélyi, illetve magyarországi pozíciószerzését követi nyomon. Maga a kötet nem túl terjedelmes, de számunkra mindenképpen szemléletformáló, így román fordításában való megjelentetését is feltétlenül hasznosnak ítélnénk. Igaz, ezekről a görögnek tudott családokról, a Fanar negyed valós, de inkább vélt lakóiról könyvtárnyi irodalom született már, s ami még meghatározóbb: a kifejezés bevésődött az utóbbi két évszázad közgondolkodásába. Világos kép él róluk a magyar közvéleményben is a 18. század elejétől 1821-ig Havasalföldön és Moldvában uralkodó gyökértelen, a románságot anyagilag kifosztó, erkölcsileg korrumpáló és nyelvileg-kulturálisan elnemzetlenítő, görögösítő fejedelmekként. Így ábrázolta őket a bukásuk után izmosodó román történetírás, szépirodalom, így számolt le a görög szellemi örökséggel vagy éppen identitással a nyelvteremtő költő, Ion Eliade-Rӑ dulescu (aki pedig filhellén diákként maga vette fel görögös apai nevét): „egyházad nevelt, az élet forrását irodalmad és történelmed tanulmányozásában leltem fel. [...] Oh, Görögország! Mennyire szerettelek és mennyire szerettek a szüleim! [...] De minő sors! Minő átok! Minden rossz szüntelenül a te degenerált fiaidtól jött.” Még nagyobb bűnüknek tekintették a kortársak és az utókor a hazai vezető réteg, a bojárság anyagi és erkölcsi megrontását. A gazdaság, a társadalom, sőt a kultúra minden baját meg lehetett magyarázni a görögök uralmával, melynek szenvedő áldozata volt a románság minden rétege. Dan Berindei agrártörténeti tanulmányának első mondata így hangzik: „A XIX. század végi és a XX. század eleji román parasztság gondjainak és nehézségeinek gyökerei lényegében a XVIII. század közepére vezethetők vissza.” (Kelet-Európa agrárfejlődése a századfordulón [1880–1904]. Szerk. Gunst Péter. Bp. 1989. 145.). Az oktatás, a tudományosság, a színjátszás, a zene, az irodalom terén ugyanígy a görög hegemónia vádját, a román nyelv, nemzeti múlt, identitás elnyomását ismételgette a szak- és szépirodalom. Minden történeti összefoglaló, és egészen az 1980-as évekig a magyar történetírás is ezt a képet éltette tovább, így például Gáldi László és Makkai László – adatait tekintve máig használható – kézikönyve is. (A románok története különös tekintettel az erdélyi románokra. Bp. 1941.). századok 154. (2020) 2. szám
