Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
JUHÁSZ BALÁZS 433 volna a jugoszláviai közvélemény befolyásolásával.42 Külön kategóriát alkotnak a magyar–olasz hadműveleti együttműködés jegyében 1936-ban elkezdett megbeszélések, amelyek a Jugoszlávia-ellenes közös fellépés lehetőségeit vizsgálták. Itt egyedül annyi hasonlóságot lelhetünk fel, hogy Mussolini a horvát légió, tehát egy belső támogatottsággal is rendelkező erő bevetésével is számolt.43 A közös olasz–magyar tervezés 1940-ben újra aktuálissá vált, de ezúttal nem találhatunk semmiféle párhuzamot az 1918-ban megfogalmazott tervvel kapcsolatban. 44 A terv 1918–1920-as variánsai között tehát megfigyelhetünk hasonlóságokat, viszont az 1926-ban elkezdett Jugoszlávia-ellenes bekerítési politika megvalósítása kapcsán nem sikerült fellelni egyetlen olyan információt sem, amely arra utalna, hogy a Badoglio-terv bármilyen formában tovább élt volna 1920 után. Ha már a lehetséges hatásokat és utóéletet vizsgáljuk, akkor érdemes tágabb perspektívából nézni a hasonlóságokat. A Badoglio-terv ugyanis abba a koncepcióba illeszkedik, amelyet a Vittorio Emanuele Orlando és Sidney Sonnino páros hirdetett, miszerint fel kell bomlasztani a délszláv államot, és helyette az olaszokkal szemben előzékeny horvát utódállamot érdemes létrehozni. E koncepció hagyományt teremtett, és a két világháború közötti olasz külpolitika egyik fő irányvonalává vált. Ezzel azonban vetélkedett az az elképzelés, amelyet a Giovanni Giolitti – Carlo Sforza páros tett magáévá: a szerbekkel érdemes megállapodni az adriai-tengeri célokat kitűző horvátok kárára.45 A Badogliónak tulajdonított terv értékét csökkenti, hogy megfogalmazásakor nem beszélhetünk önálló katonapolitikai célokról vagy valamiféle új koncepció meghirdetéséről, viszont annál fontosabb, hogy ez az 1919-ben részlegesen megvalósított terv az olasz külpolitikába illeszkedve egy, a délszláv állam alkotóinak meggyőzésére alkalmas, korábban még nem vizsgált eszközzé válhatott. A későbbi hadműveleti tervezést ugyan biztosan nem befolyásolta Cesare Finzi 1918-as javaslata, annyit viszont megállapíthatunk, hogy az ezen alapuló törekvés akár az 1928. április 2-ai Mussolini és Bethlen István közötti milánói megbeszélés előkészítésére is hathatott, igaz, nem áll rendelkezésünkre olyan bizonyíték, amely ezt minden kétséget kizárólag megerősíteni vagy cáfolni tudná. 42 Biagini, A. – Gionfrida, A.: Lo Stato i. m. 12–16., 18–21., 23–28., 33–34, 48. – 131–173., 181–214., 221–282., 311–326., 419–427. 43 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Szabó László római katonai attasé iratai (a továbbiakban: MNL OL K 100) 1936. 7., 10., 11., 13–17., 21., 27.; Archivio Ufficio Storico dello Stato Maggiore dell’Esercito, Monografie Stati Esteri, 12. 44 MNL OL K 100 1940. 9–10. 45 Pupo, R.: Fiume i. m. 71.
