Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
JUHÁSZ BALÁZS 431 beleszólhatott az olasz hadműveleti tervek előkészítésébe. Így teljesen logikus felvetés, hogy a Badoglio nevével fémjelzett, későbbi Jugoszlávia-ellenes terveket is meg kell vizsgálni, vajon hatott-e ezekre bármiféleképpen az 1918. őszi Finzi-féle elképzelés. Fontos ismét hangsúlyozni, hogy ezeket a hadműveleti terveket sem Pietro Badoglio dolgozta ki, legfeljebb általános vezérkarfőnökként „megrendelte”, illetve jóváhagyta őket. Badoglio 1919. november 24-én követte Armando Diazt a vezérkarfőnöki tisztségben, de úgy összekülönbözött a hadügyminiszterrel, hogy 1921. február 3-án lemondott. Egy rövid brazíliai nagyköveti szolgálat után 1925. május 4-én került újra vezető katonai beosztásba, ugyanis Mussolini kinevezte általános vezérkarfőnökké: ebben a minőségében neki kellett koordinálnia az olasz hadműveleti tervezést. Habár egészen 1940. december 4-ei lemondásáig helyén maradt, Mussolini folyamatosan csökkentette a hatáskörét, így az 1930-as évek második felében már a katonai titkosszolgálati jelentéseket sem kapta meg, vagyis szerepe egészen szimbolikussá vált. 1943–1944-es kormányfői megbízatása során pedig már egyáltalán nem foglalkozott tovább hadműveleti tervezéssel. Badoglio biztosan nem kezdeményezett semmit sem az 1926-tól újra alkalmazott bekerítési politika kidolgozásakor, ugyanis jól dokumentált tény, hogy Mussolini az új külpolitikai irányvonal elindítása után, 1926. október 2-án bízta meg az általános vezérkarfőnököt a szükséges haditervek kidolgozásával – mindezt anélkül, hogy Badoglio előzetesen bármit is javasolt volna. Ráadásul ekkor kizárólag a hadsereg bevetésének előkészítéséről, tehát egy hadműveleti terv kidolgozásáról volt szó.34 Ehhez persze azt is érdemes hozzáfűzni, hogy a Jugoszlávia-ellenes hadműveleti tervezés 1923 nyarán elkezdődött, és Badoglio 1926 februárjától már a „Piano 2” formába öntését koordinálta, amely az albánok részvételével is számolt egy esetleges olasz–jugoszláv konfliktus esetén. Ez a hadműveleti tervezési folyamat reagált a külpolitikai újdonságokra, így például az 1925. augusztus 26-ai olasz–albán titkos katonai egyezményre, de nem befolyásolta az olasz külpolitika alakulását.35 Az 1918-as Finzi-féle koncepcióhoz Badoglio 1927. március 20-ai, Hory András római magyar követtel lefolytatott párbeszéde sem állt sokkal közelebb. Az általános vezérkarfőnök ebben ugyanis az esetleges olasz–jugoszláv összecsapás esetén azt javasolta, hogy a Magyarországnak szánt fegyverek szállítása Ausztrián és Románián keresztül történjen.36 Ez a fegyverszállítással kapcsolatos megjegyzés az egyedüli, általunk ismert alkalom, amikor Badoglio 1918–1920 után a „hivatalos” katonai megoldástól eltérő eszköz 34 I Documenti Diplomatici Italiani. Settima serie Vol. IV. A cura di Ruggero Moscati. Roma 1962. 446., 346–348. 35 Minniti F.: Fino i. m. 45–45. 36 Iratok az ellenforradalom történetéhez IV. i. m. 16., 41–42.
