Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
A „BADOGLIO-TERV” ÉS UTÓÉLETE AZ ELSő VILÁGHÁBORÚ UTÁNI OLASZ KÜLPOLITIKÁBAN 430 fejtett ki. Az 1919–1920-as kísérlet kapcsán azonban nem ismerünk semmiféle jugoszláv és olasz területen kívüli kapcsolatot. A kisebb-nagyobb feszültségek és egy 1923. szeptemberi bekerítési kísérlet ellenére,29 a rapallói szerződést követően 1926 tavaszáig Róma és Belgrád korrekt viszonyt ápolt egymással. 1926 elején Albánia ellenőrzése kapcsán ez az összhang eltűnt, és Olaszország ismét egy Jugoszlávia-ellenes bekerítési műveletbe kezdett. A Badoglio-tervnek pedig még ezt követően is volt utóélete. Massimo Bucarelli kutatása alapján tudjuk, hogy 1928 márciusában az olasz külügyminisztériumban készült egy név nélküli emlékeztető, amely tudott az 1918–1919-es belső bomlasztási folyamatokról. Ebben utólagosan rekonstruálták, hogy 1919 tavaszán az olasz hatóságok a párizsi békekonferenciára szerettek volna eljuttatni egy petíciót, amely egy független horvát köztársaság kikiáltását kérelmezi.30 A dokumentum hasznos lehet, ha a Mussolini és Bethlen István közötti 1928. április 2-ai milánói megbeszélés31 előkészítését vizsgáljuk, de még ezt az emlékeztetőt figyelembe véve sem húzhatunk párhuzamot a Jugoszláviát érintő 1918–1920-as és az 1928-as tervek között. Milánóban ugyan célul tűzték ki a délszláv állam felbomlasztását, de az ehhez felhasznált eszközök nem bármely lakosságréteg helyben maradt tagjainak a meggyőzését, véleményük békés eszközökkel történő befolyásolását célozták, hanem a fegyveresen fellépő szeparatista csoportok támogatásában merültek ki. Az alkalmazott taktika tehát csak annyiban volt hasonló, hogy az 1918-as és az 1928-as megközelítés is titkosszolgálati eszközök alkalmazását feltételezte, de a modus operandi különbözött. Ha viszont az 1919-es 32 és az 1928-as tervet vesszük alapul, akkor már több a hasonlóság, hiszen mindkettő egy fegyveres felkelés segítségével kívánta elérni az elszakadást, azonban az 1928-as stratégia külföldi államok közreműködését is feltételezte, vagyis 1928-ban legfeljebb a Badoglio-terv sokadik átdolgozásáról beszélhetünk. Nem rendelkezünk további információval arra vonatkozólag, hogy az 1918 végén felvázolt tervet a későbbiekben figyelembe vette-e a Külügyminisztérium, de az bizonyos, hogy Cesare Finzi az 1930-as évek közepén is aktív volt, és a legmagasabb körökben is fogadták.33 Pietro Badoglio viszont, aki 1918–1920-ban Finzi patrónusaként tevékenykedett, sokkal tovább és jobban dokumentált módon volt aktív. ő ugyanis 1921 elejéig, majd 1925 és 1940 között folyamatosan 29 Erről lásd Juhász Balázs: Kísérlet a titkos olasz–magyar katonai és politikai együttműködésre 1922 őszétől 1924 januárjáig. Hadtörténelmi Közlemények 129. (2016) 808–832. 30 Az emlékeztetőt lásd ASDMAE AP 1919–1930, 1341. Aláírás nélkül, Emlékeztető Mussolini részére. Róma, 1928. március 23. Idézi Bucarelli, M.: Mussolini i. m. 72. 27. jegyz. 31 Iratok az ellenforradalom történetéhez IV. A magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikája 1927. január 1.–1931. augusztus 24. Szerk. Karsai Elek. Bp. 1967. 103., 173–178. 32 Lásd Bucarelli, M.: Delenda i. m. 33 Caccamo, F.: Il sostegno i. m. 56.
