Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
JUHÁSZ BALÁZS 427 Ezek szerint Finzi nemcsak megkapta a kért pénzt, de túl is teljesítette a feladatát, ugyanis a mellékletekben közölt dokumentumok egy szóval sem említették, hogy magyar területről kiindulva is bomlasztania kellene a délszláv államot. Ezen információk birtokában a jugoszláviai tevékenységének időbeli kereteire is következtethetünk: legkorábban december közepén foghatott neki a munkának, hiszen a tervet 1918. december 9-én hagyták jóvá,20 miközben Finzi március utolsó harmadában hagyta el Jugoszláviát, vagyis jó három hónap állt a rendelkezésére. Francesco Caccamo a Finzi-féle jugoszláviai olasz beavatkozásnak leginkább a diplomáciai hátterét kutatta, ami segít tovább pontosítani az okot, amely miatt Finzinek március végén hirtelen el kellett hagynia Jugoszláviát. Ott ugyanis felvette a kapcsolatot Stjepan Radićcsal, a Horvát Parasztpárt vezérével, és az olasz Külügyminisztérium áldásával segítette egy horvát küldöttség párizsi útjának előkészítését, amelynek a Szerbiával való egyesülés helyett egy független Horvátország létrejötte mellett kellett volna felszólalnia a békekonferencián. Finzi Radić társaságában utazott volna Párizsba, így amikor a belgrádi hatóságok a párizsi utat meghiúsítva 1919. március végén bebörtönözték Radićot és körét, Finzi lába alatt hirtelen forróvá vált a talaj, ezért a legközelebbi határátkelő felé vette az irányt. 21 Finzi terve tehát a kezdeti, általános megállapítások alapján elindított dezintegrációs kísérlet közepette egy konkrét kezdeményezés: a horvát függetlenségi mozgalom kibontakozását segítette elő. Mindez azért is fontos, mert rávilágít a korabeli horvát politikai vezetés döntésképtelenségére. ők ugyanis a jugoszláv modellhez eleve a túlzó olasz igények miatti félelemükben kívántak csatlakozni, de már rögtön a délszláv állam létrejöttekor tisztában voltak azzal, hogy a „jugoszláv” eszme mást jelent a horvátok, és mást a szerbek számára, illetve azzal is, hogy a szerb központosító koncepció egyáltalán nem felel meg a horvát igényeknek.22 1919 februárjában viszont már azokkal az olaszokkal álltak szóba, akikkel szemben védelmet reméltek a szerbektől. A Finzi-féle tevékenység hiába indult katonai vonalon, a kezdetektől élvezte a római Külügyminisztérium támogatását is, vagyis az úgynevezett Badoglio-tervet (azaz a Pietro Badoglio vezérezredes által felterjesztett Finzi-féle tervet) a korabeli olasz külpolitika szerves részeként kell kezelni. Az Ivo Lederer által felfedezett terv kizárólagosan olasz kezdeményezésre 20 Lásd a mellékletekben a 2. számú dokumentumot. 21 I Documenti Diplomatici Italiani. Sesta serie Vol. I–III. A cura di Mosca, Rodolfo – Grispo, Renato. Roma 1956–2007. (a továbbiakban: DDI 6/I–III.) II. 502., 542. – 343–345., 375.; DDI 6/III. 152., 440., 495., 592., 649. – 163–164., 456., 513–516., 607–608., 663.; Caccamo, F.: Il sostegno i. m. 30–32. 22 Szeghő Patrik: Fiumétől Korfuig: A horvát jugoszlávizmus lehetőségei és útvesztői a dualizmus korának végén (1903–1918). Belvedere Meridionale 29. (2017) 3. sz. 71–72.
