Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Juhász Balázs: A „Badoglio-terv” és utóélete az első világháború utáni olasz külpolitikában
A „BADOGLIO-TERV” ÉS UTÓÉLETE AZ ELSő VILÁGHÁBORÚ UTÁNI OLASZ KÜLPOLITIKÁBAN 424 megközelítést használt, amely kizárólag Olaszországot okolta a két fél közötti békés megegyezés elmaradásáért, és nem vette figyelembe, hogy a jugoszláv egységgondolatnak volt belső ellenzéke is, vagyis az olasz célkitűzéseknek volt jugoszláviai belső támogatottsága. A hallgatás olyan mértékeket öltött, hogy Pietro Badoglio talán máig legjobb életrajza nemcsak a fent említett terv létezését, hanem Badogliónak az olasz–jugoszláv határral kapcsolatos egyéb intézkedéseit sem taglalta,6 illetve a horvát függetlenségpárti olasz segítség létéről sem vett tudomást. Az olasz szerzők inkább a fiumei kontextusban vizsgálták az 1920-as évek eleji olasz–horvát kapcsolatokat. 7 A tervvel kapcsolatos dokumentáció valamilyen oknál fogva a korszakot tárgyaló diplomáciai dokumentumok kiadásakor sem került közlésre,8 vagyis olasz részről a feledés homályába veszett volna, ha a 2000-es években Francesco Caccamo nem eleveníti fel a kérdést, aki 2004-es tanulmányában9 kontextus ba helyezte a dokumentumokat, és fontos megállapításokra jutott. Ezt követően számos olasz szerzőnél10 találunk utalást a terv létezésére, illetve Badogliónak a tervvel kapcsolatos tevékenységére, de ezek már mind a Francesco Caccamo-féle cikkben foglaltak alapján dolgozzák fel a kérdéses dokumentumokat. A magyar történetírás Hornyák Árpádnak köszönhetően szerezhetett tudomást a terv létezéséről, ugyanis a szerző felhasználta Lederer 1963-as munkáját, és erre hivatkozva a Badoglio-tervet is beleírta a magyar–jugoszláv diplomá ciai kapcsolatokat taglaló monográfiájába.11 Szeghő Patrik doktori disszertációján kí vül12 Hamerli Petránál is feltűnt a Badoglio-terv, 13 már kétféle kontextusban: 6 Piero Pieri – Giorgio Rochat: Pietro Badoglio. Torino 1974. 7 Ezek tételes listáját lásd Francesco Caccamo: Il sostegno italiano all’irredentismo croato. Nuova Storia Contemporanea 8. (2004) 6. sz. 23–56., itt: 24. 6., 7. és 8. jegyz. 8 DDI 6/I. 9 Caccamo, F.: Il sostegno i. m. 10 A legfontosabbak: Massimo Bucarelli: Delenda Jugoslavia. D’Annunzio, Sforza e gli “intrighi balca nici del ‘19-’20” In Nuova storia contemporanea 6. (2002) 6. sz. 19–34.; Uő: Mussolini e la Jugoslavia (1922–1939). Bari 2006.; William Klinger: Germania e Fiume. La questione fiumana nella diplomazia tedesca (1921–1924). Trieste 2011.; Alberto Becherelli: Il Regno dei Serbi, Croati e Sloveni nell’Europa di Versailles (1919–1921). Canterano 2017.; Raoul Pupo: Fiume città di passione. Roma–Bari 2018. 11 Hornyák Árpád: Magyar–jugoszláv diplomáciai kapcsolatok, 1918–1927. Újvidék 2004. A szerző a 27. oldalon írja le, mi az a Badoglio-terv, igaz, némileg hibásan. Szerinte ez 1918 novemberében lépett életbe, ami nem lehetséges, hiszen december 9-ével engedélyezték a végrehajtását, illetve a terv Jugoszlávia „bekerítését” és belülről történő bomlasztását szorgalmazta, amiből a „bekerítést” az eredeti dokumentumok és Lederer kutatásai sem támasztják alá. A szerző a 269. oldal 91. jegyzetében hivatkozik Lederer angol nyelvű monográfiájára. 12 Igaz, ő „csak” felhasználta Lederer kutatását, de az ebben foglaltakat nem nevezte Badoglio-tervnek. Szeghő Patrik: The Champions of Lasting Peace: Pro-Yugoslav Intellectuals’ Crusade for a United Southern Slav State in the Course of the Great War. Doktori (PhD) értekezés. ELTE. 2018. 13 Hamerli Petra: Magyar–olasz diplomáciai kapcsolatok és regionális hatásaik (1927–1934). Bp. 2018. 18., 53., 55., 59.
