Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
A CSEHEK ÁBRÁZOLÁSA A MAGYARORSZÁGI ÉLCLAPOKBAN A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 416 Német és cseh egymást váltig Hadd marja! Míg egymással háborúzik Nem törhet a magyarra. [...] Az osztrák bajt dehogy bánja Nemzetünk! Amig az dul, szép csöndesen Régi módin fizetünk. [...] S nyelve miatt erősködni Tessék bátran a csehnek. Tiszta haszon a magyarra, Hogy eszükön nincsenek.” 68 A szerző azonban nemcsak boldogságának adott hangot, de egyben el is ítélte a csehek „esztelen” törekvéseit, mint ahogy a kortársak a magyarországi nemzetiségi mozgalmak túlzónak titulált kívánalmait sem vélték teljesíthetőnek, s a csehországi nyelvrendeletek visszavonásáig tarthattak attól, hogy azok hatást gyakorolnak a magyarországi nem magyar nemzetiségi csoportok követeléseire.69 Hasonló üze nettel – a magyar távolságtartó attitűdjét illusztrálandó – ugyanebben a számban egy karikatúrát is láthatunk: egy csárda asztalánál a cseh és az osztrák-német egymásnak feszül, mindketten kiabálnak, kezük ökölbe szorítva, a cseh söre és a német itala is kifolyt, akkora erővel sújtottak le az asztalra. Az Ausztriát megtestesítő fiatal nő ijedten nézni a veszekedést, míg a magyar az ablakból kukucskál be a házba – amely a Reichsratot, az ottani politikai csatározásokat szimbolizálja –, és karba tett kézzel, pipázva, nyugodtan szemléli az eseményeket.70 Az Üstökösben szintén publikáltak olyan rövidhírt, amely szerint Magyarország nem avatkozhat bele Ausztria belügyeibe, de a kaotikus helyzet Magyarországnak kedvezhet a már ekkor is zajló kvótatárgyalások során: „Marakodik a cseh meg a német odaát a szomszédban, de bennünket az ő marakodásuk meglehetősen hidegen hagy. Miért is avatkoznánk az 68 Addig a meddig. Borsszem Jankó, 1898. június 12. 2. 69 Magyarországon a románok memorandumban fogalmazták meg követeléseiket, amelyet 1892-ben átnyújtottak az uralkodónak, illetve több nyelvre lefordítva Európa-szerte ismertté tették. Ez az első európai színtéren lezajlott nemzetiségi agitáció román „Memorandum-per”-ként híresült el (1892–1894). A románok memorandumukban nemcsak összefoglalták sérelmeiket, hanem történeti alapon érveltek, s utaltak a – magyar politikai elit számára elfogadhatatlan – dákoromán kontinuitáselméletre. 1894-ben tizennégy román politikust ítéltek el hazaárulás vádjával, és a magyar kormány betiltotta a Román Nemzeti Pártot. Az elítélteket azonban Ferenc József 1895-ben kegyelemben részesítette. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában, 1867–1918. I. Szerk. Kemény G. Gábor. Bp. 1952. 824–848. 70 Borsszem Jankó, 1898. június 12. 7.
