Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
TAMÁS ÁGNES 417 ő családi ügyeikbe?”71 Egy további elemmel egészíti ki Az Üstökös néhány hónappal későbbi versstrófája a káröröm indoklását egyértelműen csehellenes felhanggal: „Mert jól esik látni nékünk Cseh beamter náczióját, A mint vaskos ütlegekben Kikapja most porczióját.” 72 A csehekkel kapcsolatos ellenszenv egyik gyökere ugyanis a versben említett hivatalnoki múltjuk volt, ami többször is visszaköszönt az élclapok szövegeiben mind az 1860-as, mind pedig az 1890-es években. A szerzők az 1850-es években Magyarországra érkezett cseh nemzetiségű Bach-huszárokon élcelődtek, s a szövegek céltáblájának középpontjában a magyarul kevésbé vagy egyáltalán nem tudó cseh hivatalnokok álltak, megerősítve azt a tételt, hogy magyarok a Bach-korszakban tömegesen nem vállaltak hivatalt.73 A magyarországi közvélekedés szerint a Monarchia mindkét államjogi egységében arányaiban véve sok cseh hivatalnok tevékenykedett.74 A velük szemben táplált magyar ellenszenvet illusztrálják a következő, 1868-ban megjelent sorok: „Voltak, a kik önfeledten Adták lelkük zsoldba bérbe S gázoltak a magyar vérbe, Bezirkerek, Bachhuszárok Csaszlaui modern tatárok Bach, Schmerlingnek talpát nyalták, Jöttek mint a sáskafalkák...” 75 71 Az Üstökös, 1897. augusztus 22. 399. 72 Híres Bécsben.... Az Üstökös, 1897. november 7. 530. 73 Például Az Üstökös, 1861. február 16. 51. 74 Benedek Gábor szerint jóval kevesebb „idegen” hivatalnok (25%) tevékenykedett Magyarországon, mint ahogy azt a kortársak vélték, illetve a korábbi szakirodalom becsülte (40–60%). Mindegyik tartományból érkeztek hivatalnokok, többségük azonban Cseh- és Morvaországból. Benedek Gábor: A bürokratizáció történetéhez: az 1853–1854. évi definitív rendezés személyi következményei. In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Kövér György. Bp. 2006. 235–236., 245. A legnagyobb arányban a Birodalom egyes területeire más kutatások szerint is Cseh- és Morvaországból kerültek hivatalnokok, de Richard Pražák kiemeli, hogy innen nem csupán csehek, hanem németek is. Richard Pražák: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc cseh- és morvaországi visszhangja. In: Uő: Cseh–magyar történelmi kapcso latok. Történeti, irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp. 2001. 155. Deák Ágnes véleménye szerint nem tartható az a nézet sem, hogy a cseh területekről származó hivatalnokok ne törekedtek volna magyar nyelvismeretre: Prágában magyar tanszéket állítottak fel az egyetemen, s a kortárs sajtó levelezési rovata is arról tanúskodik, hogy tudtak, illetve tanultak magyarul. Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás.” Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon, 1849–1860. Bp. 2000. 177–178. 75 A szövetségesek. Borsszem Jankó, 1868. szeptember 13. 481.
