Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
TAMÁS ÁGNES 407 nyelvű is lesz.”26 Később, a nyelvrendeletek visszavonását követően pedig gúnyosan megállapítja Az Üstökös, hogy „Az osztrák németek darabokban vágják le a cseh oroszlán farkát, hogy ne nagyon fájjon neki.”27 Ezzel arra utalt a szerző, hogy a cse heknek tett engedményeket nem egyszerre vonta vissza a bécsi kabinet. Mindkét elemzett élclapban az évszázad végén, ugyancsak a nyelvrendeletek visszavonása után, az oroszlán szövegszerűen elég rendhagyó, kifejezetten magyar vonatkozású kontextusban is feltűnt: a szerzők az agresszív cseheket jelképező címerállatot állították szembe a Lánchídon békésen ülő oroszlánokkal a nyelvrendelet visszavonását követően: „A lánczhid tervezői a híd elejére a vitéz cseh nemzet jelvényeit, az oroszlánokat faragták ki. Ezek az egyedüli békés csehek a világon, ezek nem hevülnek a nyelvrendeletért, nem lévén nekik nyelvük.”28 Az ötlet többféle szövegváltozatban is élt, üzenetük azonban hasonló. A Borsszem Jankó másik írása sem mutat együttérzést a csehek helyzetével: „A cseh oroszlán lázong, mert az új osztrák kormány a nyelvrendeleteket visszavonja. Lám, a mi lánczhidi oroszlánaink közönyösen veszik a cseh testvér-oroszlán bánkódását. Ezeket nem érinti a nyelvrendelet, mivelhogy nincsen is nekik nyelvük.”29 Az Üstökösben pedig megfogalmazták a szimbólum segítségével, hogy a nyelvkérdés Ausztriában nehezen megoldható konfliktus: „Az osztrák kormány lépéseket tett, hogy cseréljük el a cseh oroszlánt a lánczhidi oroszlánokkal. Ezeknek tudnillik nincsen nyelve.” 30 A csehek egy másik állítólagos tulajdonsága az élclapok hasábjain – amellett, hogy nyelvükért „hevülnek” –, tudniillik hogy pimaszok, szemtelenek követeléseik hangoztatásakor, ugyancsak sajátos, a magyar szókészletből adódó szójátékkal került többször az élclapokba.31 A csehek egyik nemzeti étele, egy serpenyőben sütött édes tészta ugyanis magyarul csehpimaszként32 vonult be a sza kácskönyvekbe. Megtudhatjuk például 1871. november elején, hogy a „csehpimasz-vacsorara, [...] kiegyezkedhetetlensigi lekvárral bekenyve nagyon jo”, ami persze utalt az 1871. évi kiegyezési tárgyalások sikertelenségére.33 Seiffensteiner Solomon, a Borsszem Jankó egyik állandó zsidó szereplője pedig a csehek magya rellenességét így kommentálja, célozva az ételre és az arcátlan csehekre: „Ozért 26 Borsszem Jankó, 1897. április 25. 3. 27 Az Üstökös, 1899. október 29. 521. 28 Borsszem Jankó, 1899. november 26. 13. A szöveg ahhoz a kortárs városi legendához köthető, amely szerint a lánchídi oroszlánszobroknak nincsen nyelvük. Ezt az állítást maga a szobrász, Marschalkó János cáfolta: az ábrázolt pozícióban nem látszik az állatok nyelve. Pesti Hirlap, 1897. november 28. 10. 29 Borsszem Jankó, 1899. október 15. 4. 30 Az Üstökös, 1899. december 24. 616. 31 Borsszem Jankó, 1899. július 2. 10.; Borsszem Jankó, 1898. június 26. 3.; Borsszem Jankó, 1898. október 16. 2. 32 Máshol tarkedliként ismerik, csehül: lívance. 33 Az Üstökös, 1871. november 4. 529.