Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
A CSEHEK ÁBRÁZOLÁSA A MAGYARORSZÁGI ÉLCLAPOKBAN A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 400 államjogi egységében belügynek számított, Cisz- és Transzlajtánia kormányai pedig nem azonos módon próbálták megoldani. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a Monarchia nyugati felében legnagyobb számban élő nemzetiségi csoportot, a cseheket, vezető politikusaikat és követeléseiket hogyan jelenítették meg a budapesti élclapokban. Ezek jellemzője, hogy az egyes nemzetiségi csoportok aktuálpolitikai kontextusban jelennek meg – mint ahogy bármelyik másik tematika is –, mivel az élclapok csak így tarthattak számot olvasóik érdeklődésére. A csehek is akkor kaptak teret karikatúrákon és humoros szövegekben, amikor az osztrák-német politikai elittel konfliktusba kerültek, és ellentéteikre a magyar publicisták is reagáltak, sokszor a magyar belpolitikai viszonyokhoz, érdekekhez kapcsolták a cseh–osztrák-német vitákat. A politikai csatározásokról szóló szövegekben azonban a figyelmes olvasó néhány olyan, cseheknek tulajdonított sztereotip tulajdonságot is felfedezhet, amelyet a 19. század második felének rajzolói, szerzői sugallni akartak a magyar közvéleménynek, illetve az is kitűnik belőlük, amit a magyar olvasótábor gondolhatott a csehekről. A korszakban ugyanis az élclapok szerkesztőségeibe számos szöveget és karikatúravázlatot az olvasók küldtek be, ezért nyerhetünk bepillantást nemcsak az állandó szerkesztő- és szerzőgárda által közvetíteni kívánt képbe, hanem az olvasói véleményekbe is. Az élclapok kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy azok nagyobb példányszámban megjelenő, országos lapok legyenek, az olvasók szélesebb rétegének szemléletmódját tükrözzék, így csak fővárosi élclapokat választottam a következő évekből: 1860–1861, 1867–1869, 1871, 1890–1891, 1897–1899. Az 1860-as évek elején még nem bővelkedtünk élclapokban, ami a későbbi évtizedekben jelentős mértékben megváltozott. Az élclapok kiválasztásában az 1860-as évek végén megjelenési idejükön kívül az osztrák–magyar kiegyezés utáni politikai orientációjuk is már szerepet játszott: Az Üstökös a mérsékelt ellenzék, a balközép vicclapja volt, míg a Borsszem Jankó kormánypárti, liberális lapnak tekinthető. (Az elemzés első kijelölt éveiben, 1860–1861-ben és 1867-ben még csak Az Üstökös áll rendelkezésünkre, mert a Borsszem Jankó 1868-tól látott napvilágot.) Az ellenzéki élclapot Jókai Mór szerkesztette, a kormánypártit pedig a neves publicista, Ágai Adolf. 3 Az időmetszetek kiválasztását a Habsburg Birodalom bel- és külpolitikai helyzete határozta meg. Az 1860-as évtized első két évfolyamát azért érdemes vizsgálni, mert az Osztrák Császárság kül- és belpolitikai helyzete, valamint a valameny nyi nemzeti csoportot sújtó neoabszolút kormányzati rendszer kudarca lehetővé tette a közeledést a birodalom különböző nemzetei, nemzetiségei között. Majd 3 Az élclapokról részletesebben lásd Tamás Ágnes: Nemzetiségek görbe tükörben. 19. századi nemzetiségi sztereotípiák Magyarországon. Pozsony 2014. 59–96.
