Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Peter Sherwood: Kossuth Lajos és az angol solidarity szó története
PETER SHERWOOD 393 Önök vélhető aggodalmát – hajlamos volt elhatárolódni a Marseilles népéhez intézett nyilatkozattól, ám aki mindennek ellenére hű maradt volna az általa egykor kimutatott érzelmekhez, a nemzetek [! – P. S.] közötti solidarity nagy eszméjéhez. 31 Amikor a keményen republikánus marseille-i szövegének híre eljutott Londonba, még a Kossuth-barát sajtó is megütközött rajta. A Kossuth-ellenes The Times pe dig 1851. novemberi-decemberi vezércikkeiben többször is kommentálja a számára megbotránkoztató kifejezést, mindig idézőjelek között: A magunk érzülete túlságosan angolos, stílusunk viszont túlságosan szókimondó ahhoz, semminthogy elfogadtatni tudnánk az idiomatikus szófordulattal a „né pek közötti solidarity-nak” titulált eszmét. 32 [a „francia szocialisták” fentebb idézett szövege – P. S . ] kiemelten gratulál Kossuthnak a marseilles-i demokratákhoz intézett leveléhez, melyben állítólag magáévá tette a „népek közötti solidarity ” hívószót. [...] Ezzel talán rá is térhetünk azokra a szerzőkre, akik [...] más alkalmakkor olyan nézeteket tulajdonítottak Kossuthnak, melyeket ő őszintébb pillanataiban manapság megtagad, például mikor összeborul Louis Blanc-nal, hogy aztán újra elszajkózza a „népek közötti so lidarity” zagyva csatakiáltását [...], mindig készen állva arra, hogy kórusban éne kelje a refrént, amennyiben ez kell a tömegnek [...] Nem feltételezünk ebben az országban – Cobden úr kivételével – senkiről olyan képtelenséget, hogy a be nem avatkozás és a „népek közötti solidarity ” jelentése közé egyenlőségjelet tenne [...] 33 A „népek közötti solidarity” kifejezés némileg homályos értelműnek tűnhet min denki számára francia szocialistákon kívül, azonban a mondat [azaz, a Kossuth 31 “Citizens, – The exile replies with gratitude to the greeting of exiles. [...] The password which should unite both nations [azaz a francia és a magyar nemzetet – P. S.] must be ardent and constant endeavours to produce the triumph of the republic [...] This is what the oppressed world expects of France – this is the wish of him who has not yet met with homage, tending, as you seemed to fear, to detach him from what he declared to the Marseilles people, but who would not the less have remained faithful to the sentiments he once expressed, and to the great idea of the solidarity of nations [! – P. S.].” Uo. 5. 32 “Our sentiments are too English, and our style too plain-spoken, for us to find acceptance with what is idiomatically termed the solidarity of the peoples.” The Times, 1851. november 5. 4. 33 “it especially congratulates Kossuth on his letter to the democrats of Marseilles, in which he is represented to have adopted the shibboleth of the solidarity of peoples” [...] We might now turn around with some effect upon the writers who have [...] imput[ed] to Kossuth at another time opinions he himself dis owns in his more candid moments, when he fraternizes with Louis Blanc, and re-echoes the nonsensical cry of solidarity of peoples [...], ready to make chorus in any strain that pleases the multitude [...] [W]e do not suppose that any person in this country, except Mr Cobden, is so absurd as to imagine that nonintervention and the solidarity of the peoples mean the same thing [...].” The Times, 1851. november 10. 4.
