Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Peter Sherwood: Kossuth Lajos és az angol solidarity szó története
PETER SHERWOOD 391 áprilisi Függetlenségi Nyilatkozat hírére Magyarország polgáraihoz (‘Citoyens de la Hongrie!’) szólnak, többek között így: Mikor szláv rokonaink, igazságtalanul zokon véve azt a múltat, melynek a soli darité-ját ti nem tudjátok vállalni, az önkény utálatos zászlaja alá vonulására ra gadtatták magukat avégett, hogy azt segítsék ellenetek, mi figyelmeztettük őket: sajnálatos hibát követnek el. 27 Maga a solidarité des peuples kifejezés azonban bizonyára már korábban meghono sodott a franciában: az eddigi legkorábbi előfordulását 1838-ból tudjuk idézni. 28 Számunkra még fontosabb lehet azonban az a tény, hogy a hírhedt francia szocialista Louis Blanc (1811–1882) egyik legismertebb, számtalan kiadást megért, elő ször már 1841-ben napvilágot látott könyvében is szerepel a kifejezés, az 1815-ben alakult represszív Szent Szövetség kapcsán, történetesen éppen amikor a Kossuth amerikai körútján minduntalan felmerülő be nem avatkozás elvét teszi szóvá: A be nem avatkozás elve, melyet az új rezsim legelső napjaitól kezdve elfogadtak e politika alapköveként, szorongató és egyáltalán nem engedékeny elv volt. Sándor cár jobban tette volna, ha a Szent Szövetségben kiindulási pontul a népek, illetve a királyok solidarité -ja mellett tör lándzsát. 29 Ugyanis Louis Blanc negyvennél több, Londonban menedéket szerzett, Franciaországból száműzött szocialista sorstársával együtt már 1851. szeptember 21-én aláírt egy Kossuthot üdvözlő szöveget, melyet azonban Londonban egy bizonyos Barthélémy úr csak 1851. október 31-én olvasott fel előtte. Ebben az aláírók lelkesen utalnak arra az indulatos kiáltványra, melyet Kossuth a marseille-i Le Peuple lapban tett közzé annak hallatán, hogy a francia hatóságok nem engedélyezték 27 “Quand nos frères slaves, mus par un injuste ressentiment envers un passé dont vous ne pouvez pas accepter la solidarité , se laissèrent égarer au point de se ranger sous le drapeau détesté de la tyrannie pour l’aider à vous combattre, nous les avons avertis, nous avons déploré leur erreur.” La Tribune des Peuples, 1849. április 22. (magát a levelet egy nappal előbb írták alá). Az 1849 márciusa és novembere között kisebb-nagyobb megszakításokkal megjelenő radikális lapot elsősorban a neves lengyel író-költő Adam Mickiewicz szerkesztette és nagyrészt saját maga is írta. Lásd Adam Mickiewicz: La Tribune des Peuples. Éd. Ladislas (= Władysław) Mickiewicz. Ernest Flammarion, Párizs–Krakkó 1907. 180. Kö szönöm Gömöri Györgynek, hogy felhívta a figyelmemet erre a folyóiratra. 28 [Szerző nélkül]: Compte rendu du Comité de l’Asile des petits enfants de Carouge. 4. Genf 1838. 140. 29 “Le principe de non-intervention fut, dès les premiers jours du nouveau règne, adopté comme fondement de cette politique. C’était un principe étroit, peu généreux. L’empereur Alexandre avait été mieux inspiré lorsqu’il avait pris pour point de départ, dans le traité de la sainte-alliance, la solidarité des peuples et celle des rois.” Louis Blanc: Révolution française. Histoire de dix ans, 1830–1840. II. J.-B. Tarride, Brüsszel 1845. 99. [Ez az egyetlen számomra hozzáférhető, 4. kiadás]. Lásd a 317. oldalon még: ‘le problème de la solidarité humaine’.
