Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 368 alkalmazásban (occupatus ) állhatott – a latin és a görög nyelvben járatos nyuga ti klerikusként minden bizonnyal tolmácsként.25 Kétségtelen, hogy mindaz, amit Cerbanus elmond a bizánci udvarból történő távozása mögött meghúzódó okokról, nem azt támasztják alá, hogy velencei diplomata lett volna. Három okból kért engedélyt a távozásra: 1. azért, hogy a Szentföldre zarándokolhasson, 2. azért, mert rokonai és honfitársai hazatérésre buzdították, 3. azért, hogy a II. Ióannész idején feszültté váló bizánci–velencei viszony közepette nehogy valami olyasmire kényszerítsék, amely az övéi ártalmára lenne.26 Az említett okok jóval komolyabb függőségi viszonyra engednek következtetni, mint amilyen egy követ esetében feltételezhető. Az még talán érthető lenne, hogy egy követet az ellenségeskedés idején nem eresztenek haza, azt azonban nehéz lenne megmagyarázni, hogy a feltételezett diplomáciai megbízás közepette miért akart Cerbanus a Szentföldre zarándokolni. Minden jel arra mutat, hogy hősünk nem Velence, hanem II. Ióannész szolgálatában állt, mielőtt szökésre adta a fejét, s alighanem valóban tolmácsként szolgálta az uralkodót. Ha pedig így áll a dolog, akkor némileg joggal feltételezhetjük, hogy a Magyar Királyságban sem követként, hanem bizánci pályaszakaszához hasonlóan, tolmácsként működött. A Maximosz-fordítás prologusából kiderül, hogy Cerbanus többször is vendégeskedett Pannonhalmán, amire talán meggyőzőbb magyarázatul szolgálhat az a feltevés, hogy a fordító Magyarországon lakott, mint az a Kapitánffy által megfogalmazott hipotézis, amely szerint a velencei követként érkező Cerbanus az idegenben hadakozó vagy az ország végtelen erdőségeiben vadászgató magyar királyra várakozva szakított időt a pannonhalmi és pásztói utazásokra. 27 Akármilyen minőségben tartózkodott is Cerbanus Magyarországon, a szeretetről írt Maximosz-centúriák latin fordítását Pannonhalmára küldte, ahol minden bizonnyal Dávid apát könyvtárába került. A munka itt sajnos nem maradt fenn, ám Eligius Dekkers 12 kódexet felsoroló jegyzéke szerint a Lajta túloldalán már igen korán feltűnnek a Cerbanus-fordítás kéziratai, s hamarosan a franciaországi Clairvauxba is eljutottak (troyes-i kódex).28 Indokolt tehát feltenni a kérdést, hogy a kódexek ben fennmaradt szövegek egymáshoz való viszonya segíthet-e a fordítás terjedésének rekonstruálásában, s összhangba hozható-e történeti ismereteink mozaikjaival? A régióban fennmaradt kódexek között két ágat tudunk elkülöníteni. Az első Terebessy Andor kiadása óta jól ismert, a legkorábbi, 12. századi másolatok közül ide tartozik az admonti,29 illetve a reini, 30 amelyről Kapitánffy István bizonyí -25 Brand, C. M.: An Imperial Translator i. m. 26 Translatio Isidori 324. 27 Kapitánffy I.: Cerbanus és Maximus-fordítása i. m. 360. 28 Dekkers, E.: Maxime le Confesseur i. m. 91–92. 29 Admont, Stiftsbibliothek, Cod. 767. 30 Rein, Stiftsbibliothek, Cod. 35.
