Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
BÁCSATYAI DÁNIEL 369 totta, hogy az admonti szöveg másolata.31 Ugyancsak ide számítható a zwettli ciszterci monostor 328. számú kódexe32 és egy heiligenkreuzi kézirat is. 33 A korán elhunyt pannonhalmi bencés tanár, Zalán Menyhért az utóbbi kettő által megőrzött fordításokat a reini kódexével rokon szövegeknek tekintette,34 s 1926-ban megjelent tanulmánya óta e vélekedést nem is vonta kétségbe senki. A kéziratcsalád másik, teljesebb szöveget fenntartó ágát korábban csupán egy Boronkai Iván által felfedezett 12. századi kézirat képviselte, amelyet a bajorországi Aldersbach ciszterci monostorában használtak, s ma a müncheni Staatsbibliothekban őriznek.35 A Boronkai által közölt kolláció egyértelműen igazolta, hogy Cerbanus fordításának minősége felülmúlta a kritikai kiadásból megismerhető szövegét. Az aldersbachi provenienciájú kézirathoz különösen szorosan kapcsolódik egy Linzben található 12. századi kódex, amely egykor a fentebb már sűrűn emlegetett baumgartenbergi monostor tulajdonát képezte.36 A kötetről az apátság 13. század elejéről származó könyvjegyzéke is említést tesz.37 Könnyen felme rülhet az a következtetés, hogy a kéziratok bővebb szöveget fenntartó ágát képviselő baumgartenbergi kódexet a monostor apátja, a Magyarországon püspökké választott Frigyes hozta magával Ausztriába. A linzi és a müncheni kódexek öszszehasonlítása azonban sajnos azt valószínűsíti, hogy a baumgartenbergi eredetű kéziratot az aldersbachiról vagy egy közös előzményről másolták. Ettől függetlenül persze még nem kell feladnunk azt a lehetőséget, hogy a közvetítő valóban Frigyes apát volt, ám kétségtelen bizonyítékot sajnos nem tudunk felmutatni. Az aldersbachi ciszterci közösséget néhány évvel Baumgartenberg és Cikádor után, 1146-ban alapították a frankföldi Ebrach szerzetesei.38 Az intézmény már korábban is létezett: a ciszterciek megjelenése előtt az ágostonos kanonokok rendháza volt, amelyet Szent Bernát és III. Konrád német király barátja, Ádám ebrachi apát sikerrel szerzett meg saját rendje számára. Az aldersbachi ágostonosok Reichersbergben találtak új otthonra, s talán szerepük volt a Cerbanusnak tulajdonított fordítások terjesztésében. 31 Kapitánffy I.: Cerbanus és Maximus-fordítása i. m. 364–365. 32 Zwettl, Stiftsbibliothek, Cod. 328. 33 Heiligenkreuz, Stiftsbibliothek, Cod. 236. 34 Zalán Menyhért: Árpád-kori magyar vonatkozású kéziratok az osztrák kolostorok kézirattáraiban. Pannonhalmi Szemle 1. (1926) 57–58. 35 München, Bayerische Staatsblibliothek, Clm. 2550.; Boronkai I.: Die Maximos-Übersetzung des Cerbanus i. m. 36 Linz, Oberösterreichische Landesbibliothek, Hs. 238. 37 Dekkers, E.: Maxime le Confesseur i. m. 92. 38 Egon Boshof: Die Anfänge der Zisterze Aldersbach. In: 850 Jahre Zisterzienserkloster Aldersbach 1996. Festschrift zur Feier der 850. Wiederkehr des Gründungstages des Zisterzienserklosters Aldersbach am 2. Juli 1996. Hrsg. Robert Klugseder – Franz J. Semmler. Aldersbach 1996. 29–42. (Első megjelenés: Ostbairische Grenzmarken 31. [1989] 195–210.)
