Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 364 A hazai történeti emlékezet elfeledkezett e titokzatos Frigyesről, Freisingi Ottó diák- és szerzetestársáról, az első magyarországi ciszterci püspökről.2 Az általa alapított baumgartenbergi ciszterci közösséget csak egyetlen évvel korábban hozták létre, mint a rend első magyarországi monostorát, a cikádori apátságot, de a szerzetesek ugyanabban az évben, 1142-ben érkeztek meg ide is, oda is.3 Mivel mindkét rendház a Freisingi Ottó ösztönzésére alapított Heiligenkreuzból népesült be, így nem tűnik túlzottan nagy merészségnek, ha azt feltételezzük, hogy Frigyes apát továbbra is szoros kapcsolatban állt Magyarországra szakadt rendtársaival. A cikádori cisztercieknek is lehetett szerepe abban, hogy Frigyes Magyarországon püspöki méltóságba emelkedett, ám mivel más forrás nem említi a nevét, így azt sem tudjuk, hogy vajon melyik egyházmegye élén állhatott, és mi késztethette arra, hogy visszatérjen Baumgartenbergbe, ahol állítólag 1156-ban hunyt el.4 Míg az utóbbi hátte rében joggal sejthetők az 1140-es évek derekán megromló osztrák–magyar kapcsolatok, az első kérdést illetően csak találgathatunk. Könnyű lenne Pécsre gondolni, hiszen Cikádor a pécsi egyházmegye területén feküdt, ám éppen ez az a püspökség, amelynek püspökeit – a rendkívül szűkös forrásadottságok ellenére is – viszonylag jobban ismerjük az 1140-es években.5 Ha püspöki működésének helyszínét nem is tudjuk meghatározni, magyarországi kapcsolatrendszerét illetően mégis megfogalmazhatunk egy – hangsúlyozom: nagyon óvatos – hipotézist. Heinz Dopsch 1968-ban, a Héder nembeli Kőszegi család eredetével kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy őseik, a II. Géza uralkodása idején feltűnő Heidenrich és Wolfer nem a Kézai Simon által említett karintiai Wildenből, 6 hanem az alsó-ausztriai Amstetten közelében fekvő Erlachból származhattak, a két név együttes előfordulása ugyanis csak itt mutatható ki.7 A Kőszegi család egyik ága az osztrák–magyar határ melletti Hainburg közelében szerzett 2 Hervay Ferenc Levente repertóriumán kívül a ciszterci rend hazai kezdeteire vonatkozó irodalom nem említi. Hervay Ferenc Levente: Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. (Bib liotheca Cisterciensis 7.) Roma 1984. 28.; Koszta László: A ciszterci rend története Magyarországon a kolostoraik alapítása idején 1142–1270. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 5. (1993) 1–2. sz. 115–128. 3 A cikádori apátság alapításának sokszempontú elemzését nyújtja Sümegi József: Bátaszék és környéke a középkorban. In: Bátaszék története a kezdetektől 1539-ig. Bátaszék monográfiája I. Bátaszék 1997. 127–145. Baumgartenberg kezdeteiről lásd Franz Xaver Pritz: Geschichte des aufgelassenen Cisterci enser-Klosters Baumgartenberg im Lande ob der Enns. Aus Urkunden und anderen Quellen. Archiv für österreichische Geschichte 12. (1854) 1–13. 4 Uo. 13. 5 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. (História Könyvtár. Kronológiák, Adattárak 11.) Bp. 2011. (a továbbiakban: Archontológia 1000–1301) 94. 6 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I–II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937–1938. Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzeteivel: Bp. 1999. (a továbbiakban: SRH) I. 189. 7 Heinz Dopsch: Die Hengstburg, Wildon und die Herkunft der Grafen von Güssing. In: Die Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihre Zeit 13./14. Jahrhundert. Ergebnisse des Symposiums im Rahmen der „Schlaininger Gespräche” vom 24.–28. September 1986 und 1.–4.
