Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
BÁCSATYAI DÁNIEL 365 birtokokat, ami összhangban áll a 14. századi Krónikakompozíció tudósításával, mi szerint a szóban forgó Héder nemzetség Hainburgból érkezett Magyarországra. 8 Mivel Baumgartenberg Amstettennel szemben található a Duna partján, így van némi alapunk, hogy feltételezzük: családi vagy más kapcsolatuk révén a Kőszegiek ősei is hozzájárulhattak az első baumgartenbergi apát magyarországi karrierjéhez. A 12. század szellemi pezsgése ugyancsak elképzelhetetlen a nyugati tudományos gondolkodást megtermékenyítő görög és arab nyelvű munkák latin fordításai nélkül. Kevéssé ismert, hogy a cikádori alapítás és Frigyes apát püspöksége mellett egy harmadik emléket is oda kell számítanunk a morimond-i monostorból kirajzott német ciszterciek magyarországi kapcsolatai közé; ez pedig nem más, mint a 7. századi bizánci teológus, Hitvalló Szent Maximosz Négyszer száz fejezet a szeretetről című görög nyelvű művének latin fordítása, a De caritate . 9 A fordító, a velencei Cerbanus maga számol be arról, hogy elnyervén az engedélyt vendéglátójától, Dávid pannonhalmi apáttól, a pásztói monostorba ment, ahol rátalált az említett görög nyelvű munkára, lefordította és elküldte a Szent Márton-hegyi közösségnek.10 A Cerbanus-féle fordítás elsősorban ausztriai és bajor ciszterci monostorok könyvtárában bukkan fel, rendszerint 12. századi kéziratokban,11 ami arról tanúskodik, hogy a mű futótűzszerűen terjedt el a birodalom keleti régiójában. Nem csak a ciszterciek érdeklődtek azonban iránta, hiszen a bencések által benépesített Admontban – és mint látni fogjuk, az ágostonos Klosterneuburgban – is fennmaradt a mű egy-egy korai kézirata; azt mondhatjuk tehát, hogy a fordítás kézirati hagyománya a jobbára – de nem kizárólag – ciszterci kötődésű osztrák és bajor monasztikus közösségek és vezetőik szellemi érintkezéseinek lenyomata is. Nyugat-Európában egyetlen kézirata ismert, amely nem kisebb személyiség könyvtárát gazdagíthatta, mint a kor legnagyobb hatású egyházi tekintélyéét, Clairvaux-i Szent Bernátét.12 A ma Troyes-ban őrzött kódex az admonti és a reuni Oktober 1987 auf Burg Schlaining. Hrsg. Heide Dienst – Irmtraut Lindeck-Pozza. Eisenstadt 1989. 185–195. (A tanulmány első megjelenése: Südostdeutsche Semesterblatter 20–21. [1968] 46–53.) 8 SRH II. 296. 9 Translatio latina Sancti Maximi Confessoris (De caritate ad Elpidium l. I–IV.) saeculo XII. in Hungaria confecta. Scripsit et textum edidit Andronicus B. Terebessy S. O. Cist. (Ciszterci doktori értekezések 88.) Bp. 1944. (a továbbiakban: Terebessy). Az eredeti görög szövegen alapul a mű magyar fordítása: Fejezetek a szeretetről. Ford., bev., jegyz. Orosz Atanáz. In: Isten a szeretet. Válogatás Szent Maximosz Hitvalló műveiből. (Ókeresztény örökségünk 6.) Bp. 2013. 21–114. 10 Terebessy 7. Cerbanus előszavának magyar fordítását lásd Árpád- és Anjou-kori levelek. XI–XIV. század. S. a. r. Makkai László – Mezey László. Bp. 307–308. 11 Az ismert kéziratokat – a klosterneuburgi kivételével – Eligius Dekkers gyűjtötte össze. Eligius Dekkers: Maxime le Confesseur dans la tradition Latine. In: After Chalcedon. Studies in Theology and Church History offered to Professor Albert Van Roey for his seventeeth birthday. Eds. Carl Laga – Joseph A. Munitiz. Leuven 1985. 91–92. 12 Troyes, Mediathèque du Grand Troyes, Cod. 1234.
