Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 355 kezébe kerülhet. Ekkor már készen álltak szövegtervezetek is, amelyeket aláírva megtörténhetett az Alap „hivatalos” és esetleg „nem hivatalos” részének az átadása. A minisztertanács tagjait valójában csak a „hivatalos” összegről informálták volna, mert közülük korábban már tájékoztatást kapott Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád is. Gordon ekkor értesült a Soos Gézának átadott 5000 frankos összegről és Nagy vonatkozó, májusi írásos rendelkezéséről, mire megjegyezte: „Milyen könnyelmű a Feri”. 96 Az október során Svájcba ellátogató Gyöngyösi János külügyminiszternél Gordon sürgette az ügy elintézését. Kállay közben önmagát illetően hiányolta az alapkezelőktől az alaposabb tájékoztatást. Bakách-Bessenyey decemberben az Egyesült Államokba utazott, és addig is, míg onnan visszatért – mint Kállaynak írta –, függőben hagyott, „átmeneti” (Stillhalte) megegyezés maradt érvényben Budapesttel, majd személyes tájékoztatást is ígért a részletekről Kállaynak Tompusz révén. Radvánszky neve alatt (Tompusz) több, burkolt utalásokkal tűzdelt, kódolt neveket tartalmazó levél született, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az Alap körül jelentős, egyes személyeket konkrétabban is érintő manőverek zajlottak Svájc és Budapest között. Tompusz az egyikben megemlítette, hogy „Róbert” (Gordon) szerint „Ákos” és a főnöke, tehát Nagy és Tildy „pancserek”, a személyes, családi úton történő üzengetés pedig (Tildy által például) túltesz az „István gazda” (Bethlen István) idejében „tapasztaltaknál”. Ha a nevek mindegyike feloldható lenne, minden bizonnyal világosabb képet kaphatnánk az eseményekben szerepet játszó személyi körről. Az alapkezelőket 1947 elején alapvetően Radvánszky képviselte, aki beszámolt az Amerikában tartózkodó Bakách-Bessenyeynek. 97 Az alapkezelők végül nem álltak el szándékuktól, s az Alap maradékaként korábban megnevezett aranymennyiséget 1947 áprilisában átadták, de előtte (márciusban) részletes és szignált feljegyzést készítettek újra, amely rögzítette az Alap addigi előtörténetét és az összes körülményt. Leszögezték, hogy „jogi védelmet” az Alap számára nem lehet várni senkitől. A békeszerződést időközben Párizsban aláírták, a kormányt pedig hivatalosan is elismerték, az USA is. Az átadás megtagadása esetén, mint érveltek, az alapkezelőség „politikai kapcsolatai folytán” egyedül az amerikaiaktól várhatott volna védelmet. Felidézték az Alap létrehozásának történetét, de csak azt említették, hogy azt „több személyből álló bizottságra” bízták eredetileg, a nevekről nem szólva. A kezelés – mint rögzítették – a „rendelkezési alapokra vonatkozó szabályok és gyakorlat szerint” történt. A feljegyzés újólag hangsúlyozta, hogy „hivatalos amerikai személyek”, akik az arany 96 Feljegyzés Róberttel [Gordon] 1946. szept. 30-án folytatott beszélgetésről (valószínű Radvánszky Antallal) MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié. 97 Feljegyzés Róberttel [Gordon] 1946. nov. 9-én folytatott telefonbeszélgetésről (Radvánszky?) Uo.
