Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 349 hamarosan letartóztatás fenyegette. Levelezéséből kitűnik, hogy az Alap akkori kezelőinek mindegyikét ismerte, velük jó, sőt baráti jellegű nexusban állt, és együttműködtek különböző (bizalmas politikai szálakat feltételező) ügyekben. 81 Soos szoros kapcsolatban állt Apor Gábor volt szentszéki követtel, aki a Követi Bizottság tagja lett, 1944–1945 során pedig egy ideig minden bizonnyal igénybe vehetett az Alapból származó összegeket is. Az sem kizárt, hogy az Alapból hozzá eljutó pénzekből Soos tevékenységéhez (főképp a menekültgondozás terén) rendszeres támogatást tudott nyújtani, bár Apor a megmaradt követségi tartalékok felett is rendelkezett, sőt egyházi vonalon más forrásokhoz is hozzájuthatott. 82 Apor Gáborral felvették a kapcsolatot a háború végén Olaszországba került prominens személyiségek, így Kállay és a sokáig vele együtt német fogságot elszenvedő ifjabb Horthy Miklós (Nicky) is. Rendezetlen, szorult egzisztenciális helyzetben voltak ekkor mindketten. Az emigrációba kényszerült Kállay az anyagi helyzetét még 1952-ben is, francia szóval élve, „précaire”-nek (ingatagnak) minősítette. Egy 1945. júliusi levelében Apor az általa Kállay megsegítésére küldött pénzről tett említést, felidézve utóbbinak egy (előttünk nem ismert) korábbi levelében foglaltakat. A volt miniszterelnök állítólag azt írta, hogy szeretné magát és „Nickit” is – amint Apor fogalmazott – „kistafírozni”. Ennek kapcsán Apor azt javasolta, hogy Kállay „financiális helyzete” tisztázása érdekében írjon Bakách-Bessenyeynek, az Alap „ugyanis nála van”. Apor maga az amerikai követség „útján” kapott pénzt, ahová azt – mint írta – „Bessenyey befizette”, de követségi ellátmánya is volt még, amiből mások számára tudott „lespórolni”. Nem látta tehát akadályát annak, hogy „amíg a helyzet olyan, amilyen”, átmeneti jelleggel gondoskodjanak azokról, akik politikai szerepvállalásuk miatt nehéz helyzetbe jutottak. Levelének végére a szükséges óvatosságra utalva azt írta: „Légy szíves ezen levelet elégetni (nem eltépni).” 83 1945. szeptemberében Nicky levelet írt Rómából Bakách-Bessenyeynek, s a kezelésében lévő svájci „alapok” terhére támogatást kért, mivel – mint írta – „egy szál ruháján” kívül, melyben 1944-ben elhurcolták, semmije sem volt. Bár az Alap konkrét céljával és jellegével ifjabb Horthy nem volt tisztában, mégis jól tudta, hogy kihez kell fordulnia. Nem ismerjük Bakách-Bessenyey válaszát a levélre, amely – ha egyáltalán megérkezett – csak nagy késéssel érhetett célba. 1946 81 Soos Géza Vladár Ervinhez, 1945. nov. 17. (levelét Svájcból Rómába tartva írta) GL/83. és 1945. dec. 14. GL/111; Soos Géza Tompuszhoz (Radvánszky Antal), 1946. nov. 29. GL/46; Tompusz Soos Gézának, 1946. ápr. 26., 46-I./283. Ráday Levéltár, C/230., 2.d. V. Box 82 Uo. Soos Géza Apor Gáborhoz (?), 1945. nov. 30. GL/94.; Soos Géza Apor Gáborhoz, 1945. dec. 22. GL/122. 83 Kállay Miklós Dessewffy Gyulának, 1952. nov. 18., és Apor Gábor Kállay Miklóshoz, 1945. júl. 14. KGY.
