Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
A „NEMZET ARANYA” 348 Nagy Ferenc 1946. május 17-én kelt hivatalos levelében rendelkezésszerű közléseket intézett Bakách-Bessenyeyhez, kormányfői intézkedésének legitimitásáról a leghalványabb kétséget sem hagyva. A „rendszeres kifizetések” beszüntetésére utasította Bakách-Bessenyeyt (ezzel már akkor nyitott kapukat döngetett), egyúttal a maga oldaláról máris újra lehetővé tette – saját írásbeli utasítása mellett – az Alap terhére történő juttatásokat. Rögvest rendelkezett is 5000 svájci frank kifizetéséről Soos Géza78 részére, aki az 1944-es hazai németellenes ellenállásban vitt lényeges szerepet, majd utóbb elhagyta az országot (kalandos úton repült Bariba 1944 decemberében), s csak 1946 januárjában tért ismét haza, hogy még ugyanazon esztendő májusának végén Svájcba távozzon, ekkor még hivatalos minőségben. Mint az ismert Magyar Testvéri Közösség egyik prominense, az év vége felé kezdődő letartóztatások miatt Soos már nem gondolhatott hazatérésre. A pénzösszeg kiutalását – amint Nagy májusban fogalmazott – Soos „múltbeli járandóságainak részeként” ítélte indokoltnak, amiből arra lehet következtetni, hogy utóbbi, még 1945 folyamán, bizonyos összegű támogatásban részesülhetett az alapkezelők döntése nyomán.79 Ezt a feltevést Soos hagyatékának egy-egy le vele ugyancsak alátámasztja. 1945 novemberében magyar menekülteket segítő akciók ügyeiben dolgozott Soos, és – mint egy helyen írta – Apor és Bessenyey „követ urak döntése folytán” Olaszországból utazott be Svájcba. Ugyanekkor, a vele egyidőben Genfben tartózkodó Bakách-Bessenyeyhez írva kifogásolta a személyét érintő „anyagiak” elbírálását, azt egybevetve egy meg nem nevezett diplomatáéval, aki csak 1944 júniusában „disszidált”. Sértődött tónusú levelében Soos jelezte, hogy reménye szerint a „családi pótlék” azért „külön fog értetődni”. Levelének egy-egy másolatát pedig még ugyanaznap megküldte Vladár Ervinnek és az Alap adminisztratív ügyeit ekkoriban bonyolító Bartheldy Tibornak, ami elég egyértelműen azt erősíti, hogy az egykor elhelyezett aranyalapból származó juttatásról esett szó ebben az esetben. 80 Soos a háború végét követően főként Rómában tartózkodott, de többször töltött el hosszabb időt Svájcban, ahová családja is hamarosan kikerült. Összességében csupán néhány hónapig volt tehát 1946 februárjától Magyarországon, ahol 78 Soos (sok említésben, helytelenül: Soós) Géza (Bp., 1912. okt. 13.–McConnelsburg (Pennsylvania), 1953. szept. 5.) református lelkipásztor, külpolitikus, kulturális szervező. A Magyar Függetlenségi Mozgalom és a Magyar Közösség fontos, irányító személyisége. Korai halálát autóbaleset okozta. 79 Nagy Ferenc Bakách-Bessenyey Györgyhöz, 1946. máj. 7. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 30. lap; Soos Gézáról lásd Szekér Nóra: Titkos társaság. A Magyar Testvéri Közösség története. Bp. 2017. 38., 194., 225–226. 80 Soos Géza Velics Lászlóhoz, 1945. nov. 26. GL/91, Soos Géza Bakách-Bessenyey Györgyhöz, 1945. nov. 8. GL/69, és Uő Vladár Ervinhez és Bartheldy Tiborhoz, 1945. nov. 8. GL/70, Soos Géza irathagyatéka, A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (a továbbiakban: Ráday Levéltár) C/230., 2.d. V. Box.
