Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 345 Az MNB Bankosztályának visszamenőleg, 1949 márciusában ellenőrzött adatai szerint a bank 1944-ben pontosan 1201,84786 finomkilogramm aranyat bocsájtott az államkincstár rendelkezésére (a bruttó súlyt nem jelölték meg, de az egyes aranyrudak esetében itt jellemzően 2–5 grammnyi eltérés volt a kisebb értékű finomsúlyhoz képest). Az említett aranymennyiség összsúlya a Svájci Nemzeti Banknál az MNB részére fenntartott szabadon mozgatható aranyletét (Freies Depot) terhére a Schweizerische Bankgesellschafthoz 1944. március 7-én átvitt mennyiséggel pontosan egyezik.71 Reményi-Schneller pénzügyminiszternek a részletekről is tudomása volt, az arany súlyára pedig egészen jól emlékezett (nem zárható ugyan ki teljesen, de nem is túl valószínű, hogy ismereteit utólag szerezte volna csak a közismerten németbarát miniszter, aki perében név szerint megjelölte az alapkezelőket, és 1944 nyarán hivatalos úton is érdeklődött az Alap sorsa felől). 72 Az Alapnak svájci frankban megállapítható összértékét egyedül Wettstein 1948-as memoranduma jelöli meg, eszerint az 6 millió frankot ért. A Svájci Nemzeti Bank kimutatása rögzítette az 1944. március 7-én végrehajtott tranzakciót, ahol a számított pénzbeli érték pontosan 5 913 848 frankot és 65 rappent (centime-ot) tett ki. Az ugyanitt kereken 100 aranyrúdra megadott finomsúlyérték is egyezik az MNB könyveléséből 1949-ben nyert adattal, így tévedésről aligha lehet szó. További igazoló számítások végezhetőek annak alapján is, amit az egyes aranyrudak súlyát érintően az Alap maradékának átadását dokumentáló, 1947. április 9-én kelt jegyzőkönyvben tizedgramm pontossággal rögzítettek. 73 Wettstein későbbi közlését tehát az adatok hitelesítik. Az 1944. márciusi eredeti érték és a maradék közötti különbség szembeötlő, hiszen az utóbbi 234, 119.73 kilogramm finomsúllyal (19 darab, egyenként változóan kb. 11 409,16 és 12 809,92 gramm közötti finomsúlyú rúd), még a negyedét doboz 6. dosszié (pallium, 237–302.). Lásd uo. még: 70/e (728–729.) a per tárgyalását, 1946. márc. 7. Vö. Bothmer Károly levele (címzett?), 1945. okt. 29. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL), 3.1.9. V-32000/23/1. (itt 1250 kg aranyról esik szó), illetve Joó A.: Gstaad i. m. 12. dok. 714–715.; Bakách-Bessenyey György által készített feljegyzés, 1955. febr. 10. KGY. Ugyanezt támasztja alá Radvánszky Antal 1946. május 16-án Gordon Ferenccel folytatott megbeszélésének összefoglalója. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 33. lap. 71 Gordon-ügy, iratszám: Bo/Biz-1559/1949, iktatószáma: 1889/Biz-1949. (Sebestyén Pál követnek címezve), 1949. márc. 11. MNL OL XIX-J-1-k 32. doboz admin. iratok, 244. tétel. Az iratban az Alap maradékaként átadott aranymennyiség (meghökkentő módon) tévesen szerepel, ugyanis 934, 119 finomkilogrammot jelöl meg, ami egyáltalán nem felel meg az 1947-es átadási jegyzőkönyvben foglaltaknak. Vö. még ASNB, Fremde Golddepots, abgelegte Bogen, ASNB / 117.0. 72 Lásd BFL XXV.1.a 628.I./1946. tárgyalási jegyzőkönyv; Joó A . : Gstaad i. m. 12. dok. 714. 73 Gordon-ügy, iratszám: Bo/Biz-1559/1949. MNL OL XIX-J-1-k 32. doboz admin. iratok, 244. tétel., illetve uo. P 2066 2. doboz 28. dosszié 6–7. lap; Oltványi követ jelentése, 1947. szept. 28., Gordon 127/biz.-1947. sz. jelentése, 1947. április 12. XIX-J-1-j, Svájc (1945–64) TÜK-iratok, 20. doboz 244/b tétel. Utóbbi anyagok közt lásd az átadási jegyzőkönyv másolatát is. Vö. Fremde Golddepots, abgelegte Bogen, ASNB / 117.0., illetve az 1947. áprilisi átadás jegyzőkönyvének tételes adataival, amelynek közölt fotómásolatát lásd Joó A.: Gstaad i. m. 716–717.
