Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
A „NEMZET ARANYA” 346 sem teszi ki az egykor letétbe helyezett teljes aranymennyiségnek (ami 100 rúd volt). Ekkor is hozzávetőlegesen 4,92 svájci frankban lehetett egy gramm arany árát meghatározni, így számításaink szerint 1 152 017 frankban határozható meg a maradék 1947-es értéke, a bruttó és a finomsúly kis eltéréséből adódó különbséget figyelmen kívül hagyva.74 Pontosabb ismereteink a kifizetésekre nézve, egyegy esettől eltekintve, nincsenek. Amiképpen az Alap létrehozásának pénzügyi és feltehetőleg a pontosabb jogi módját lefektető iratokat sem őrizték meg, úgy 1946 májusában az alapkezelők is – közös és dokumentált döntésükkel – minden további papírt megsemmisítettek. Az Alap elhelyezésére, megnyitására, illetőleg a kezdeti „kezelésére vonatkozó” iratokról 1944. június 6-án az alapkezelőség három tagja ugyanis azt állapította meg – mint jegyzőkönyvezték: „egyhangú” határozattal –, hogy azokra a rendelkezési alapok szabályai és gyakorlata „irányadó”, így tehát ezeket meg kell semmisíteniük. 75 Kiutalások és rezsimváltozások Kállay 1945-től Olaszországban élt. 1945. október eleji levelében a rendelkezők számára meg kívánta határozni az ekkor követendő elveket. Az Alap küldetése – álláspontja szerint – fennmaradt volna az után is, hogy a magyar kormány teljeskörű nemzetközi elismerést nyer, mivel az idegen megszállás ez által még nem szűnt volna meg. Ennek értelmében elutasította az arany átadásának lehetőségét. Hangsúlyozta azt is, hogy abba magánbefizetések történtek, „elszámolási kötelezettség” pedig már csak emiatt sem állt fenn a „jelenlegi” kormánnyal szemben. Bakách-Bessenyey november elején válaszolt, nem vonva kétségbe, hogy a „régi Magyarország” utolsó „törvényesen kinevezett” miniszterelnöke Kállay, de rögvest hozzátette: „Szépséghiba, hogy március 19-én lemondtál.” Ezután kifejtette, hogy a jövő politikai fejleményeinek a függvényében lehet esetleg „elsiklani” a lemondás ténye felett. Beszámolt arról is, hogy Párizsban levelet kapott a budapesti külügyminisztériumból, mégpedig Sebestyén Páltól. A levél alapján – legalábbis a régi diplomácia fiatalabb tagjai számára – kedvező jövő látszott körvonalazódni. Sebestyén diszkréten utalt az Alapra is, eszerint – Bakách-Bessenyey előadásában – „kedvező benyomást” kelthetne, amennyiben „annak felszámolására 74 Lásd a 73. jegyz. A számításokhoz nyújtott észrevételeikért és iránymutató közléseikért köszönet illeti Danyi Pált és Botos Jánost. Lásd még Ártörténet.hu. – Pénz- és ártörténeti szakportál. Szerk. Danyi Pál. (www.artortenet.hu), illetve vö. Botos János: A Magyar Nemzeti Bank története II. Az önálló jegybank 1924–1948. Bp. 1999. 243.; A perelt értékre lásd a bírósági ítéletet: Urteil des Schweizerischen Bundesgerichts, 1949. márc. 3. MNL OL XIX-J-1-k 32. doboz 244. tétel. 75 Az 1946. május 11-én felvett jegyzőkönyvet lásd MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 25. lap, illetve uo. az 57. lapon az 1944. június 6-án, Bernben felvett jegyzőkönyvet.
