Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
A „NEMZET ARANYA” 340 megtörténtéről végül mégis csak értesült. Kiemelte, hogy Habsburg Ottóval, akit „teljes jogú” trónörökösnek tekintett, működjenek együtt, ha ez aktuálissá válik. Az Alap felhasználása – szerinte – ekkor is az ő „egyéni felelőssége” alapján történhetett. A levélben egyetlen szó sem esik Wettsteinről, viszont általában a követekről igen. Kállay üzenetét valamennyi, az általa vallott (március 19. előtti) „legitimitás” talaján álló diplomatához intézte, kifejezetten kérve a „követ urak” tájékoztatását, akiktől egységes fellépést kért. Bakách-Bessenyey a hó végén válaszolt a miniszterelnöknek, akihez azonban levele nem jutott el. 53 1944. június 28-án Wettstein az Alap ügyeinek intézésétől való visszavonulását írásban közölte a többi megbízottal, így Kállay török közreműködés mellett kijuttatott közléseit hozzá már nem továbbították, mivel az alapkezelőkkel a kapcsolatot meg is szakította, az Alapot érintő tájékoztatásra pedig kifejezetten nem tartott igényt.54 Az Alap megmaradt aktív kezelői feljegyzést készítettek a fejleményekről. Ebben elöljáróban leszögezték, hogy lemondás a Kállaytól kapott megbízásról (de jure) nem történt, ezáltal Wettstein „rendelkezőjoga teljes épségben megmarad”. Eszerint később is jogosult volt arra, hogy a számlakivonatokat megtekintse vagy a Schweizerische Bankgesellschafttól felvilágosítást kérjen. 55 Ezzel a jogával azonban Wettstein a későbbiekben sem élt. Az „esetleges politikai együttműködés” kérdését Wettsteinnal – amint az az események sorát összegző feljegyzésükben áll – Vladár Ervin, Bakách-Bessenyey és Radvánszky „egymás között több ízben megtárgyalták”. Ez a megfogalmazás ismét kérdéseket vet fel, ugyanis az Alap jogforrásaként értelmezhető dokumentumok (Kállay februári levele, a küldött reverzális) egyikében sem szerepel a leghalványabb utalás sem arra, hogy az Alap kezelőinek egy része (köztük Radvánszky, akit épp Wettstein hozzájárulása mellett vettek be utóbb a rendelkezők sorába) felhatalmazást nyert volna annak a mérlegelésére, hogy mire is biztosít lehetőséget politikai értelemben a kormányfő által eredendően kijelölt kezelők valamelyikének. Erre egyedül Kállay lehetett volna jogosult, aki viszont – igaz kényszer hatására – lemondott miniszterelnöki posztjáról. Ha lemondásának jogszerűsége vitatható is, a kormányfő akkor sem volt a cselekvőképessége birtokában az adott időszakban. 56 53 Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök levele Bakách-Bessenyey György volt svájci magyar követnek, 1944. július 14. Közzéteszi Bán D. András. Mozgó Világ 25. (1995) 12. sz. 78–81.; Bakách-Bessenyey György volt svájci magyar követ levele Kállay Miklós volt magyar miniszterelnöknek, 1944. július 28. In: Barcza Gy.: Diplomataemlékeim i. m. II. 356–363. 54 Joó A.: Gstaad i. m. 10. dok. 709–711. 55 A Wettstein János ny. követtel a pénzügyi alapra vonatkozó 1944. márc. 23.–1944. júl. 1. között folytatott megbeszélések, illetve levélváltások anyaga. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 55–56. lap. 56 Uo. A Montreux-ben kelt irat végén áll, kihagyott hellyel: „(... drb. melléklet)”, ezek, beazonosíthatóan, nincsenek a 28. dossziéban.
