Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
A „NEMZET ARANYA” 338 kényszer eredményének tekintette, majd az Alap feletti rendelkezési jog gyakorlásához szükséges lépéseket sem akadályozta. A későbbiekben – főleg az előkészítés megnyugtató lezárása nélkül – aligha vállalhatta azonban, hogy az Alap felhasználásába ne legyen beleszólása, s csupán egyszerű aláíró ember legyen. Az alapkezelőség végül március végén kezdhette meg működését, miután az anyagi forrás elérhetővé vált. Ezután június végéig kísérleteztek, hogy Radvánszky Antal közvetítésével olyan megegyezés jöjjön köztük létre, amely mindannyiuk – legalább elvi – megelégedésére szolgálhatott volna. Végül a magát korábban csupán „pótmegbízottként” meghatározó Wettstein visszavonult az ügyek intézésétől. Ez azonban kizárólag az addig is inkább ad hoc jellegű részvételének lezárását és további közreműködésének a megtagadását jelentette, nem pedig a ráruházott felelősség elhárítását, és még ennél is kevésbé a többi megbízott majdan foganatosított intézkedéseinek a hallgatólagos vagy előzetes jóváhagyását. Noha korábban a további együttes működés metódusára már csaknem sikerült közös álláspontra jutni egy Vladár és Bakách-Bessenyey által összeállított tervezet nyomán, amelyet elvben Wettstein is elfogadott, a bizalomhiányt mégsem lehetett feloldani. Az addigi gyakorlat Wettstein számára azt mutatta ugyanis, hogy a „disszidált” magyar diplomácia „máris beható politikai tevékenységet fejt ki”, őt figyelmen kívül hagyva. Megbízott társai közvetlenül még a Követi Bizottság megalakulásáról sem informálták, arról csak Radvánszkytól értesült – utólag. A Követi Komité névvel is illetett testület tagjainak a sorába tehát nem szándékoztak őt meghívni, viszont felelős maradt volna ezután is a Bizottság finanszírozásáért. Ez furcsa helyzetet eredményezett, annál is inkább, mert a másik két alapkezelő tagja volt a Követi Bizottságnak, utóbb pedig többen taggá válhattak olyanok is, akik a Sztójay-kormány alatt még hosszabb ideig szolgálatban maradtak.49 Wettstein szabályszerű lemondása nem volt már lehetséges, csupán tényleges részvételének a felfüggesztése. Visszavonult tehát, de jogi értelemben nem mondott (és nem is mondhatott) le. Wettstein a politikai akciók „irányításában” nem kívánt részt venni, világosan lefektetve: „vezető szerepre” igényt nem tart. 50 Kállay 1944. március végén az Alap sorsáról nem értesült már, utolsó üzenetében azonban (tehát abban, amelyet hivatalát még gyakorolni képes miniszterelnökként utoljára küldött Bakách-Bessenyeynek) leszögezte, hogy későbbi, külföldre való távozása esetére a maga számára is rendelkezési jogot kíván biztosítani, ahogyan ő fogalmazott: „mindenre további ingerenciámat fenntartani kívánom”. Ugyanitt jelezte azt is, hogy a pénz „személyes” erőfeszítéseinek az „eredménye”, 49 Joó A.: Gstaad i. m. 7. dok. 702. 233. jegyz., és uo. 8. dok. 704–705.; Barcza Gy.: Diplomataem lékeim i. m. II. 364–365. 50 Joó A.: Gstaad 8. dok. 705.
