Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 333 közötti levélváltások megindultak, a két régi diplomatának egy merőben megváltozott nemzetközi helyzettel kellett szembenéznie. Barcza – mint 1946-ban kifejtette – „magánemberként”, a „magyar ellenzéktől” és persze Kállaytól kapott „titkos megbízatása” alapján ténykedett korábban. Kiutazása előtt abban egyeztek meg Kállayval, hogy saját belátása szerint dolgozhat. Ezután ellátták pénzzel is. Az ekkor kapott összeg a később létrehozott Alaptól független volt, de idővel, a Követi Bizottság élén állva, Barcza az Alap terhére is javadalmazást nyert. 29 Barcza anyagi ellátása jelentősebb, továbbá rugalmasabb lehetett más diplomatákénál. 1946 áprilisában, amikor Wettstein már majdnem két éve nem tartozott az Alap aktív kezelői közé, és az alapkezelők a rendszeres kifizetéseket már le is zárták, Barcza nem csupán ahhoz ragaszkodott, hogy a számára megállapított illetményt (ami alapjárandóságként havi 2500 svájci frankot jelentett) az adott hónapban még biztosítsák, hanem járulékos költségeinek, amelyek bizonyos korábbi adói miatt keletkeztek, szintén elvárta a megtérítését. A könyvelési és kiutalási feladatokat ekkoriban végző Bartheldy Tibor30 számára egy „ukáz” kiadását követelte tehát Bakách-Bessenyeytől, aki azonban visszautasította kérését, jelezve: az év március 31-ével a kifizetéseket lezárták. Ezután nem sokkal kezdődtek meg a tárgyalások az Alap maradékának visszaszolgáltatásáról Nagy Ferenc kormányfő képviselője (Gordon Ferenc)31 és az alapkezelők között. Állítólag más, Svájcban tartózkodó, korábban bizalmas megbízatást teljesítő, majd a Követi Bizottsággal kooperáló személyek is igyekeztek még az Alapból némi pénzhez jutni ekkoriban, de ők is sikertelenül.32 Így felmerült az 1946 tavaszán Svájcba visszatérő Tarr László korábbi MTI tudósító neve, akit 1948-ban, kémkedés vádjával a svájci hatóságok letartóztattak. 33 29 1943. ápr. 9-ei bejegyzés (Montreux) Uo. 48. Vö. Barcza Gy.: Diplomataemlékeim i. m. II. 100.; Barcza György Wettstein Jánoshoz, 1946. szept. 20., illetve Wettstein János Barcza Györgyhöz, 1946. szept. 15. WJH. 30 Bartheldy Tibor (1894–1969) diplomata. 1940-ben Csáky István kabinetfőnöke, 1941–1944-ig a külügyminisztérium elnöki osztályának vezetője. 31 Gordon (1945-ig Neuhaus) Ferenc (Bp., 1893. febr. 12. – Buenos Aires, 1971. aug. 18.) közgazdász, politikus. A Tildy- és a Nagy-kormány pénzügyminisztere (1945. nov. 15. – 1946. aug. 26.), 1946. augusztustól 1947. június eleji lemondásáig berni követ. 32 Barcza György Bartheldy Tiborhoz, 1946. ápr. 15.; Bartheldy Tibor Radvánszky Antalhoz, 1946. ápr. 15.; Barcza György Bakách-Bessenyey Györgyhöz, 1946. ápr. 19. és máj. 7.; Bakách-Bessenyey György Barcza Györgyhöz, 1946. máj. 2. Ez utóbbi levélből kiderül: Barcza több juttatást kapott annál, mint áprilisi járandósága lett volna. Lásd még Radvánszky Antalnak Bakách-Bessenyey Györgyhöz írott bizalmas levelét, 1946. ápr. 17. MNL OL X 10636 53672. tekercs. (A levelek eredetije megtalálható: MNL OL P 2066 Bakách-Bessenyey György iratai (1941)–1943–1958, 3. doboz 36. dosszié, alább erre hivatkozunk. E forráshely tanulmányozásáért köszönetet mondok Gellért Ádámnak. 33 Lásd az előbbi jegyzetben: Radvánszky Antal Bakách-Bessenyei Györgyhöz, 1946. április 17. Tarr László (1907–1996) újságíróról lásd Soltész Márton: Egy „komoly nemzeti és kulturális ügy”. Nagy Péter, a műfordító és „irodalmi ügynök”. Irodalomtörténeti Közlemények 121. (2017) 603. Az információiért köszönet mondok Ablonczy Balázsnak.
