Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
ERDőDY GÁBOR 269 tiszteletben tartását is. Kormánya erős emberének az a 35 éves volt liège-i ügyvéd, Walthère Frère-Orban számított, aki nem tartozott az 1830. évi forradalom nagy csapatához, s az új generáció képviseletében a demokratikus-szociális liberalizmust testesítette meg. 96 A két kiemelkedő politikus szoros együttműködésének meghatározó szerepe volt abban, hogy a belga politikai elit 1847–1848 fordulójához elérkezve felismerte a közeledő nagy európai válság előjeleit, és idejében meghozott progresszív reformokkal törekedett a megrázkódtatásokat elkerülni. Bölcs politikájával megalapozta, hogy Belgium az 1848. évi európai forradalmi megmozdulások időszakában a béke, a nyugalom, a stabilitás szigeteként élte életét.97 Mindez maga után vonta, hogy az érthetően a nagy európai válsággócokra (Itália, a német térség, a lengyel-kérdés, az Al-Duna stb.) koncentráló Pesti Hirlap kevesebb figyelmet for dított a stabilitást demonstráló dél-németalföldi belpolitikai fejleményekre. A belga külkereskedelem a nemzeti prosperitás szolgálatában A külgazdasági kapcsolatok dinamikus kibontakozása (1841–1842) A nemzeti szuverenitása megerősítésén fáradozó belga politika szempontjából stratégiai jelentőséggel bírt külkereskedelmi kapcsolatainak alakulása. Ezen belül is prioritásként jelentkezett a komplex és mély történelmi gyökerekre visszavezethető francia–belga együttműködés kérdése. A belga nemzetállam 1830–1831. évi megszületése körül nyíltan jelentkező francia hegemón törekvések meghiúsulását követő évek viszonylagos csendjét a kölcsönös anyagi és politikai előnyökkel kecsegtető francia külpolitikának a vámunió megkötésére irányuló 1841. évi kezdeményezése törte meg. 98 1841. július 24-én a Pesti Hirlap a brüsszeli sajtóból nyert információk alap ján kifejtette, hogy a franciák olyan kereskedelmi szerződés megkötését javasolják Brüsszel számára, amely megszüntetné a francia–belga vámvonalat, s azt a holland és német határokra helyezné át. Elmondta, hogy az angol kívánságokat és a Habsburg fenntartásokat maximálisan szem előtt tartó belga delegáció a tárgyalások során 96 Bitsch, M-T.: Histoire de la Belgique i. m. 128.; Garsou, J.: Les relations exterieures de la Belgique (1839–1914). i. m. 11–12.; Paul Hymans: Frère-Orban I–II. Bruxelles 1905. 164.; Lichterwelde, L.: Lé opold Ier et la fondation de la Belgique contemporaine i. m. 239.; Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 101–102.; Dumont, G-H.: Histoire des belges i. m. III. 66.; Biographie Nationale XIX. 730. 97 A belga helyzet alakulásáról 1848-ban lásd Georges Henri Dumont: Le miracle belge de 1848. Bruxelles 2002.; Erdődy G.: „Szabadságot mindenben és mindenkinek.” i. m. 256–285. 98 Guillaume Arendt: Das Königtum in Belgien. Brussel–Leipzig 1856. 43.; Corti, E.: Léopold I. von Belgien i. m. 123.; Garsou, J.: Les relations exterieures de la Belgique (1839–1914) i. m.12.
