Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
AZ 1830-AS FORRADALOM UTÁNI BELGIUMI HELYZET A PESTI HIRLAP TÜKRÉBEN 258 Az újunionizmus konszolidációs törekvései 1840–1841 belpolitikai viharait követően a Nothomb-kormány működéséhez köthető konszolidáció által megteremtett egyensúlyi helyzet kedvező lehetőséget biztosított a további törvényhozói munkálatok kibontakoztatásához. Az újabb vitákat is generáló munkálkodás középpontjában az elemi oktatás szabályozása és a községi törvény módosítása állt. A Pesti Hirlap 1842. július 7-én brüsszeli forrásokra hivatkozva röviden tudó sított az új kommunális törvény parlamenti elfogadásáról és beérte csupán annak rögzítésével, hogy a nagyobb községek tanácstagjait a jövőben városnegyedenként fogják választani, de „minden illy községnek legalább 12ezer lakóval bírniuk kell”.50 Nem tért ki azonban annak vizsgálatára, hogy a községek működési rendjét megváltoztató szabályozás valójában I. Lipót régi terveinek teret engedve a központi hatalom kontrollját erősíti meg a községek felett, amikor a polgármesterek uralkodói kinevezését a községi tanácsosok kiiktatásával szabályozza. A 12 ezernél népesebb városok esetében pedig az elektori testületek megválasztása során a körzethatárok meghatározásakor a földrajzi elvet érvényesítő gyakorlat akadályozni fogja a homogén reprezentáció létrejöttét, ami kifejezetten a katolikus érdekeknek kedvez. 51 Hasonlóképpen a katolikus térnyerés jegyében született meg az elemi oktatás rendjét szabályozó törvény, amelyről a Pesti Hirlap csupán az uralkodó november 24-én megtartott évértékelőjének ismertetésekor tett említést.52 A törvény részletes bemutatásának és értelmezésének elmaradásával az olvasó nem kapott tájékoztatást arról, hogy a liberális intézmények katolizálásának jegyében született rendelet rendkívüli mértékben megerősítette a katolikus egyház ellenőrző befolyását az elemi oktatás teljes rendszerében, amikor valamennyi alapfokú iskolában kötelezővé tette a vallásoktatást, s az oktatás integrációját lényegében egyházi felügyelet alá helyezte. 53 A Frankhon címszó alatti rovatból a későbbiekben az olvasó a párizsi parlament közoktatási és egyházpolitikai vitáiról értesülhetett, s ennek során megtudhatta, hogy a liberális katolicizmus kiemelkedő alakja, Charles de Montalembert gróf határozottan kiállt a belga oktatási rendszer védelmében, cáfolva azokat az „alaptalan és hamis” állításokat, miszerint Belgiumban „a szabadoktatásból a tanulmányok 50 Külföldi Napló. Pesti Hirlap, 1842. július 7. 477. 51 Cordewiener, A.: Organisations politiques et milieux de presse en regime centisitaire i. m. 41., 261.; Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 75. 52 Belgium. Pesti Hirlap, 1842. november 24. 830. 53 Bitsch, M-T.: Histoire de la Belgique i. m. 125.; Cordewiener, A.: Organisations politiques et milieux de presse en regime centisitaire i. m. 268–270.; Handbuch der Kirchengeshichte i. m. 361.; Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 65.
