Századok – 2020

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)

AZ 1830-AS FORRADALOM UTÁNI BELGIUMI HELYZET A PESTI HIRLAP TÜKRÉBEN 248

a modernizáció, a liberális – alkotmányos – parlamentáris monarchia mintaállamának tekintették. Az 1831. február 7-én elfogadott, a modern kereszténydemokrácia szerves történelmi előzményét képező belga liberális-katolikus alkotmány a korabeli Európa legprogresszívebb rendszerét alapozta meg, amelyre a nagyhatalmi politika alakítói is elismeréssel tekintettek, s amely megkülönböztetett pozíciót biztosított Brüsszel számára a kontinens arculatának alakításában.

4 A „belga csoda” kiteljesedésében kulcsfontosságú jelentőséggel bírt az alkotmányos rendszer kibontakoztatásának 1834–1839 közötti időszaka, az 1831. évi alkotmánnyal megalkotott keretrendszer, az úgynevezett „nagy organikus törvényekkel” történő megtöltése, kiteljesítése (1836: községi törvény, tartományi törvény; 1835: a felsőfokú oktatás szabályozása, továbbá postai, esküdtszéki, hadseregbeli reformok).5

A

modern és kiegyensúlyozott, alkotmányos monarchikus szisztéma kiépítésének történelmi munkálatait az 1834 augusztusában kinevezett, a limburgi katolikus Barthélemy de Theux báró irányítása alatt álló liberális–katolikus vegyes minisztérium végezte el. A modern belga nemzet megszületését (az 1830. évi forradalmat és az 1831. évi alkotmányt) közvetlenül előkészítő, a liberális és a katolikus értékek szintézisét megalkotó belga unionizmus

6 működtetésében nélkülözhetetlen szerepet játszott Mechelen/Malines érseke, Engelbert Sterckx bíboros. A Mecheleni Iskola atyja a modern szabadságjogokból profitáló katolikus egyház modelljének egyik megteremtőjeként s az értelmes önmérséklet híveként a radikális ultramontán, illetve antiklerikális irányzatokat, továbbá Félicité Lamennais abbé demokratikus–szociális katolicizmusát egyaránt elutasította, és sikeres lépéseket tett a liberális intézmények katolizálása Montalembert-i programjának megvalósítása útján.

7 A rendszer prosperálásának hátterét a gazdaság látványos fejlődése biztosította, melynek eredményeként Belgium a kontinens legaktívabb és leggazdagabb nemzetei sorában, annak legerősebben iparosodott régiójává lépett elő.

8 4 Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848–1849. Bp. 1970. 26.; Erdődy G.:

„Szabadsá

got mindenben és mindenkinek.” i. m. 122–135.

5 Georges Henry Dumont: Histoire des belges III. Bruxelles 1956. 57.; Henri Pirenne:

Histoire de Bel

gique des origines a nos jours IV. Bruxelles 1900. 65.; Erdődy G.:

„Szabadságot mindenben és minden

kinek.” i. m. 190–191.

6 Erdődy Gábor: A

belga liberális-katolikus unionizmus (1825–1848). Egyháztörténeti Szemle 10. (2009) 100–112.

7 G. Guyot de Mishaegen: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884. Bruxelles 1946. 60–61., 100.; Biographie Nationale I–XLIV. Bruxelles 1866–1986. (a továbbiakban: Biographie Nationale) XXIV. 772–776.; Handbuch der Kirchengeschichte. Hrsg. Hubert Jedin. Freiburg 1971. 361.; Aloïs Simon:

Le Parti Catholique Belge 1850–1945. Bruxelles 1958. 48.

8 Marie-Thérèse Bitsch: Histoire de la Belgique. Hatier 1992. 101.; Jean Dhondt:

Histoire de la Belgique. Paris 1968. 97.; Dieter Langewiesche:

Europa zwischen Restauration und Revolution 1815–1849.