Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 176 Hosszú távon azonban, éppen archaikus jellege miatt, a honor-rendszer eltűnése ugyanúgy szükségszerű volt, mint Nyugat-Európában a klasszikus „feudalizmusé”. Az, hogy ez a folyamat Magyarországon Zsigmond király uralkodásának első néhány esztendejében, földcsuszamlásként ment végbe, sajátos jelenségnek tekinthető, de a végeredmény szempontjából mellékes körülmény. Mint éppen Mátyás király uralkodása bizonyítja, önmagában ettől a magyar állam jellege még nem változott meg: a király nem vált szükségszerűen a nagybirtokos arisztokrácia foglyává, de még csak egyenrangú társává sem az uralkodásban. Ez akkor is tény marad, ha egyébként elfogadnánk a Jagelló-kori „rendi anarchia” hipotézisét. Utóbbi ugyanis, Mátyás uralkodásának fényében, egyértelműen a Jagelló királyok uralkodói alkalmatlanságának volna tulajdonítható, nem pedig a Magyar Királyság strukturális gyengeségének. Ugyancsak Engel hívta fel a figyelmet arra a nagyon fontos tényre, hogy a honor formájában átengedett uradalmak bevételeivel a felügyeletükkel megbízott tisztségviselő rendelkezett, vagyis a kincstár számára semmiféle gazdasági hasznot nem hajtottak. Mi több, a királynak járó jövedelmek – kitüntetetten a kamara haszna – egyáltalán nem illette meg a honor birtokosát.162 Az Anjou uralkodóknak, különösen Lajosnak, szüksége sem volt a királyi birtokokból befolyó jövedelmekre, hiszen a költségesebb hadivállalkozásokat, amelyek egyedül terhelték meg jelentős mértékben a költségvetést a korban, egyfelől az alkalmanként már ekkor is kivetett hadiadóból, másfelől az aranytermelésből származó jövedelmekből finanszírozták.163 Ez jól mutatja, hogy a királyi hatalom ereje már az Anjou-korban sem mérhető pusztán a királyi várak és uradalmak számbeli túlsúlyával. Kérdés ezért, hogy egyáltalán használható-e ez a mutató a királyi hatalom nagyságának bármiféle indikátoraként. Ez ugyanis azon a feltételezésen alapul, hogy a mágnásvagyonok kialakulásával automatikusan megkezdődik királyi hatalom és arisztokrácia párviadala, amely ettől kezdve Mohácsig (és azon túl is) megszabja a magyar történelem – és a magyar állam – jellegének alakulását. Láttuk azonban, hogy ez nem feltétlenül igaz, illetve abban a formájában, ahogyan Mályusz Elemér próbálta igazolni, biztosan nem az. Nagyon fontosnak tartom megismételni, hogy Mályusz Elemér máig hivatkozott és használt következtetéseinek többségét az 1437 és 1458 közötti időszak vizsgálatából vonta le, amelyik távolról sem tekinthető normálisnak. Az időszak, ennyiben Mályusznak kétségtelenül igaza van, döntő szerepet játszott a magyar országgyűlés mint intézmény állandóvá válásában. De ez nem azért történt, mert 162 Engel Pál: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. In: Uő: Honor, vár, ispán ság i. m. 83. 163 Engel P.: Szent István birodalma i. m. 159–160.