Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 173 Az angol parlament befolyását a 13. század utolsó évtizedében kezdődő hoszszú háborús periódus alapozta meg, amely elengedhetetlenné tette, hogy a király a korábbinál mélyebben nyúljon alattvalóinak pénztárcájába. Cserébe előbb a főurak, majd a parlament alsóházában ülő gentry és városi követek az uralkodó elé terjesztették sérelmeiket és kívánságaikat, amelyeket utóbbi törvényekkel orvosolt (remedial legislation ). 153 A két fél – az uralkodó, illetve a parlamentben képviselt társadalmi rétegek – közötti egyeztetési mechanizmus ilyen módon lehetőséget adott a parlamentnek a törvényhozás befolyásolására, és ebben az értelemben alapvetően módosította az angol politika alapját és egyensúlyát. Nem módosította azonban az állam jellegét . „Kétségtelen, hogy a 15. századra a király általában alá volt vetve a törvényeknek, hogy magukat a törvényeket a lordok és az alsóház hozzájárulásával hozták a parlamentben, és hogy a király köteles volt az alsóház jóváhagyását kérni az adókivetéshez. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a hatalom, amellyel a törvényeket hozták, megszüntették és fenntartották, és amely az adókivetést kezdeményezte [...], a király hatalma volt , még ha az alatt valók tanácsán alapult is. [...] A király személyes akarata volt az egyetlen nélkülözhetetlen előfeltétele minden legitim kormányzati intézkedésnek. Ez azt jelenti, hogy egy fontos értelemben a királyt nem korlátozta semmi. Normális körülmények között az országában nem lehetett neki ellenállni, mivel uralkodása alatt minden az ő személyes akaratán alapuló hatalma révén történt.” 154 A parlament állandósulásával beállott változás jelentőségét és következményeit könnyű eltúlozni, „különösen, ha a történész a parlament szerepének növekedését együtt szemléli azokkal a trónfosztásokkal, amelyek Angliában történtek 1327 és 1485 között. Valójában a késő középkor sikeres uralkodói, mint III. Edward (1327–1377) és V. Henrik (1413–1422) éppen azt bizonyították, hogy mekkora politikai hatalom – és mennyi anyagi előny – származhat a koronára nézve az új berendezkedésből; nagyon fontos továbbá hangsúlyozni, hogy a késő középkori parlamentek nagyon ritkán próbálták kiterjeszteni ellenőrzésüket a végrehajtó hatalomra, vagy elérni a királyi tisztségviselők elszámoltathatóságát, akár a pénzügyi, akár más állami hivatalokban”.155 Amint egy másik neves an gol történész fogalmazott: „Ahelyett, hogy korlátozta volna a korona hatalmát, a politikai nemzet bővülése egyenesen növelte azt: új pénzügyi és katonai erőforrásokkal látta el, fokozta annak hatalmát helyi szinten, és új technikákat vezetett be a kormányzásba. Ennek megfelelően, ahogy a politikai társadalom bővült, úgy nem egyre kevésbé, hanem egyre inkább szüksége volt a királyság intézményére: 153 Mark Ormrod: England in the Middle Ages. In: The Rise of the Fiscal State in Europe, c. 1200– 1815. Ed. Richard Bonney. Oxford 1999. 19. 154 Watts, J.: Henry VI i. m. 16–17. 155 Ormrod, M.: England in the Middle Ages i. m. 20.
