Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 174 hogy legyen, aki kegyet és hatalmat oszt, szabályozza és kibékíti a feszültségeit, irányítást és tekintélyt biztosít.” 156 Igen hasonló megállapításokkal lehet találkozni a késő középkori francia történelem vonatkozásában is – természetesen fontos különbségekkel, hiszen a rendi gyűlés, a korai kezdetek után, egészen más pályát futott be Franciaországban, mint Angliában. Ettől függetlenül világos, hogy Franciaországban 1500 tájára a királyi hatalom ugyanúgy nem gyűrte maga alá a partikuláris erőket, ahogyan Angliában – vagy Ferdinánd és Izabella Spanyolországában – sem.157 „Dacára a történészek által sokáig osztott nézetnek, az 1450 után új erőre kapó monarchia nem tekinthető központosított államnak, amelyet a szolgálata iránt elkötelezett tisztviselők hierarchikus testülete működtetett. Ellenkezőleg, a tartományok fokozatos felszámolása és a hatalomnak a király személyében történő összpontosítása egy olyan földrajzi és intézményi decentralizációt kényszerített ki, amely tiszteletben tartotta a tartományi partikularizmus erejét.”158 A kormányzás továbbra is királyi hatalom és partikuláris erők konszenzusán alapult tehát, de, ahogy korábban is, az erőviszonyok egyértelműen az előbbinek kedveztek. „A kormányzás gyakorlati valósága Angliában és Franciaországban is úgy írható le, hogy bár az uralkodók válsághelyzetben kénytelenek voltak elfogadni az alsóház követeléseit (Angliában ), illetve reformrendeleteket kibocsátani ( Franciaországban ), ezeket az engedményeket gond nélkül figyelmen kívül lehetett hagyni, amint a válság elmúlt. A reformbizottságok csak akkor fejthettek ki tartósabb befolyást, amikor az abnormális körülmények is tartósan fennmaradtak, és szükségessé tették a rendi gyűlések ismételt összehívását.”159 Amint a baj elmúlt, az uralkodó viszonylag könnyen megfeledkezhetett a kényszerű engedményekről. Röviden megfogalmazva, a rendek intenzívebb politikai fellépése nem oka , hanem minden esetben következménye volt a királyi hatalom válságának. Mindebből több fontos következtetés is adódik. Az egyik, hogy a 15. század végére modern formájukat lassan elnyerő nyugati monarchiák, bár sok szempontból kétségtelenül hatékonyabb kormányzati struktúrákat működtettek, mint korábban, egyáltalán nem a területi és rendi partikularizmus romjain épültek fel. Ezért nem állíthatóak szöges ellentétbe a magyar fejlődéssel azon az alapon, hogy itt a partikularizmus – egyébként sohasem létezett – rendi formája 156 Gerald Harriss: Political Society and the Growth of Government in Late Medieval England. Past and Present 138. (1993) 1. sz. 56. 157 Vö. Engel P.: Szent István birodalma i. m. 307. 158 Chevalier, B.: The Recovery of France. In: New Cambridge History i. m. 419–420.; Watts, J.: Ma king of Polities i. m. 344. (Kasztília) 159 Christopher Fletcher: Political Representation. In: Government and Political Life in England and France, c. 1300–c. 1500. Eds. Christopher Fletcher – Jean-Philippe Genet – John Watts. Cambridge 2015. 230.
