Századok – 2020

2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről

MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 172 „megsemmisítése”, illetve, fordítva: a nagybirtok fennmaradása nem vezetett szükségszerűen az állam elsorvadásához. A „Whig constitutionalism” lerombolásának hosszú távú következménye Angliában egy másfajta „alkotmányosság” elméletének kidolgozása lett: egy olyan politikai berendezkedésé, amely, mint láttuk, a berendezkedést alkotó tényezők együttműködésén alapult. Az együttműködés szükségessége a premodern állam rendelkezésére álló kényszerítő eszközök szűkös voltából eredt, aminek legfon­tosabb következménye közrend és magánhatalom egymástól elválaszthatatlan szimbiózisa. A központi hatalom – vagyis a király – parancsait helyi szinten olyan emberek hajtották végre, akik tisztségtől és hivataltól független (bár esetenként azzal is összekötött) magánhatalmat gyakoroltak más emberek fölött: a nagybir­tokos arisztokrácia és a köznemesség (gentry). A király természetszerűen rászorult a helyi szinten hatalmat gyakorló alattvalók közreműködésére, de e közreműkö­dést normális esetben – vagyis az esetek döntő többségében – adottnak vehette, mert az egymásra utaltság kölcsönös volt: a nagybirtokos arisztokrácia sem tudta ellátni funkcióját működőképes királyi hatalom nélkül. Ráadásul birtokot, hi­vatalt és más kegyeket csak a király adhatott, ahogyan a társadalom birtokos rétegei számára létfontosságú igazságszolgáltatás sem működhetett király nélkül. Hasonló kölcsönösségen alapult az arisztokrácia és a köznemesség viszonya is, hi­szen egyébként helyi szinten nem lehetett volna fenntartani a társadalmi békét. 152 Egy ilyen kényszerű szimbiózisban – amely addig tart, amíg a modern bürok­ratikus állam végleg magához nem vonja a társadalom ellenőrzésének és irányítá­sának minden eszközét, vagyis jóformán a 18. századig és talán még azon is túl – nincs is értelme királyi hatalom, nagybirtokos arisztokrácia és köznemesség állandó „harcáról” vagy „szövetségéről” elmélkedni. Egyrészt azért, mert királyi hatalom és arisztokrácia, vagy királyi hatalom és köznemesség, vagy éppen arisztokrácia és köznemesség bármilyen viszonya eleve értelmezhetetlen, ha ezeket tagolatlan kate­góriáknak tekintjük. Ugyanaz a személy egyszerre lehet tagja a királyi udvarnak, egy főnemesi kíséretnek, de egyben grófsága/megyéje vezetésének is, miközben per­sze földesúr is. Másrészt, mivel a kölcsönös egymásra utaltság miatt valamennyi tényező számíthat a másik együttműködésére, nincs arra szükség, hogy az együtt­működést folyamatosan meg kelljen vásárolni: kegyek osztogatásával, adományok­kal vagy a köznemesség helyi hatalmának növelésével. Amiből nem következik, hogy ne kellene alkalmasint meghallgatni és orvosolni azon panaszokat, amelyeket a rendszer – minden társadalmi rendszer – időről időre kitermel magából. De nem a konfliktus alkotja a rendszer lényegét. Ahogy az országgyűlés sem. 152 Christine Carpenter: Locality and Polity. A Study of Warwickshire Landed Society, 1401–1499. Cambridge 1992. 1–10., 281–291.

Next

/
Thumbnails
Contents