Századok – 2020

2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről

MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 168

valamirevaló „Land” lényegéhez tartozott volna: birtokügyekben. A megye nem volt tehát „Land”, ahogyan a megyésispán sem volt „Landesherr”. Engel feltevése elszigetelt maradt, nem úgy Mályusz gondolatai az erdélyi és szlavón különállásról, amelyek a mai napig fel-felbukkannak a történetírásban. Legutóbb a Jagellókori magyar országgyűlések dekrétumai angol kiadásának előszavában olvashattunk arról, hogy a magyar királyság „composite” jellegének bizonyítéka az erdélyi, illetve szlavón „Land” anyaországtól való fokozatos elszakadása lenne. A szerző szerint „a szlavóniai nemesség egyetemének kapcsolata a magyar országgyűléssel még gyengébb volt, mint amiről erdélyi társaik tanúbizonyságot tettek”, és az 1492-es országgyűlés „szlavón cikkelyei” egyenesen „elismerték Szlavónia különállását”.135

Ahogy azonban nem létezett „megyei” consuetudo

, úgy nem létezett szlavón vagy erdélyi consuetudo

sem; az erdélyi és szlavóniai nemesek, kisebb, de jelentéktelen eltérésekkel, ugyanazt a szokásjogot használták, mint anyaországi társaik – másképp aligha lett volna elképzelhető, hogy a központi bíróságokon ugyanazok az ítélőmesterek tárgyalják az ügyeiket.136

„A

két regnum bizonyos jogi szokásaiban egyáltalán nem egyezik” – olvassuk egy ízben,137

de a két érin

tett regnum Szlavónia és Horvátország; Szlavónia és Erdély, illetve Magyarország viszonylatában ilyen megállapítással soha nem találkozunk. Az erdélyi és szlavón követek ugyanúgy rendszeres résztvevői voltak a magyarországi országgyűléseknek, mint az anyaországiak; az, hogy nem megyei, hanem „tartományi” szinten választották őket, nem strukturális különbség, ráadásul nem is feltétlenül igaz.

138 Azt pedig már Mályusz kapcsán láttuk, hogy sem a vajdai, sem a báni hivatal nem vált soha örökletessé. Sem Erdély, sem Szlavónia nem volt tehát „Land” a szó brunneri értelmében, így azt sem kell feltételeznünk, hogy „nyomás alatt” engedtek volna a szálak, melyek e tartományokat az anyaországhoz fűzték.

135 Rady, M.: Jagello Hungary

i. m. XLVI. A „szlavón cikkelyek” keletkezésének körülményeire lásd legújabban Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán. A

Jagelló–Habsburg kapcsolatok egy fejezete II. Századok 145. (2011) 328–329.

136 Werbőczy szerint (The Customary Law i. m. 378–80.) a szlavón és erdélyi regnumok nemessége több dologban is sajátos szokásjogot élvez, de a felsorolt pontok többsége a homágium összegét és lerovásának módját érinti, illetve jelentéktelen eljárásjogi dolgokat. Érdekes módon maga Rady, aki Erdélyt már egy korábbi munkájában is egy osztrák „Land”-hoz hasonlította, elismerte, hogy az országos szokásjog Erdélyben is érvényes volt, ahogyan a király parancsai és a magyar országgyűlés dekrétumai is. Nem világos ezután, mitől is lett volna Erdély „Land” csak azért, mert alkalmasint regnumnak nevezték. Lásd Martyn Rady: Voivode and Regnum: Transylvania’s Place in the Medieval Kingdom of Hungary. In: Historians and the History of Transylvania. Ed. László Péter. Boulder– New York 1992. 98–99.

137 „que quidem duo regna (tudniillik Horvátország és Szlavónia) in aliquibus judiciariis consuetudinibus minime conveniunt” – DL 33109/5.

138 Zágráb megye nemességének egyeteme még 1524-ben is külön felhatalmazást ad a Körös megyei tartománygyűlésen kijelölt követeknek, jóllehet eredetileg nekik is külön követeket kellett volna választaniuk: DL 102338.