Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 169 Minden, amit a középkori Magyar Királyságról tudunk, az ország európai viszonylatban is kiemelkedő területi kohéziójáról és politikai stabilitásáról árulkodik; semmi nem utal ezzel szemben arra, hogy nélkülözte volna „nyugati szomszédainak területi stabilitását és földrajzi állandóságát, és hogy, következésképpen, a Mohácsot követő végső felbomlása nem kizárólag a Habsburgok és az oszmánok műve volt”.139 Nehéz volna a középkori Anglián kívül még egy olyan európai országot megnevezni, amelyik területileg annyira állandó lett volna, mint Magyarország. Arról nem is beszélve, hogy másfél évszázadnyi területi szétdaraboltságot követően gyakorlatilag ugyanabban a formában éledt újjá, amilyenben az oszmán hódítás érte. Mindama tényezők, amelyekkel a középkori angol monarchia erejét magyarázni szokták – az egész országban egységes helyi intézményrendszer révén érvényesülő királyi hatalom, egységes szokásjog, a független vagy félig független területi fejedelemségek hiánya, a nagybirtok szórt jellege, valamint az egész országban illetékes, a nemesi birtokügyekben kizárólagos kompetenciával bíró központi bíróságok rendszere140 – kivétel nélkül megtalálhatók Magyarországon is. Nem világos ezek után, miért is kellene a késő középkori Magyar Királyság helyét a „gyenge” államok sorában kijelölni, és az állam fokozatos sorvadását vizionálni, elvégre ezen tényezők egyike sem változott meg sem 1437–1439-ben, sem később. Nyilván nem véletlen, hogy sem az angol, sem a francia történetírásnak nincs külön szava a „rendi állam”-ra – helyesebben a német Ständestaatra, amelynek a magyar kifejezés is csak a tükörfordítása. Különösen figyelemre méltó ez az előbbi esetében, ahol a parlament legkorábban vált a politikai rendszer integráns részévé, mégsem jutna eszébe senkinek a középkori Anglia kapcsán „rendi államról” beszélni, még kevésbé az angol királyi hatalom végzetes meggyengüléséről elmélkedni. Olyannyira nem, hogy az angol monarchia „mindent átjáró hatalmát” nyugat-európai szinten is kivételesnek szokás tekinteni.141 A „rendi állam” koncepciójához legközelebb még a hagyományos, 19. századi alkotmánytörténet áll, az a William Stubbshoz köthető „historizált állammodell”, amellyel, mint maga Engel is megjegyezte, az angol történettudomány igen hamar szembefordult, és mára teljesen idejét múlttá vált.142 Külön érdekes ezért, milyen köze li rokona a stubbsi alkotmánytörténet-felfogásnak Mályusz koncepciója, önző, 139 Rady, M.: Jagello Hungary i. m. XLVII. 140 J. R. Maddicott: The Origins of the English Parliament, 924 – 1327. Oxford 2010. 382., 385., 393., 397–398. 141 „The permeating authority of the English monarchy [...] with its common law and centralised structures of justice, and its close control of local office, was very unusual – at least for a territory the size of England” – John Watts: The Making of Polities : Europe, 1300–1500. Cambridge 2009. 126. Ugyanez minden további nélkül elmondható a középkori Magyarországról is. 142 Engel P.: Vár és hatalom i. m. 166.
