Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 166 által hivatkozott 1440. június 29-ei oklevél „először deklarálta világosan a rendek szupremáciáját a királyi hatalommal szemben”,125 és mint ilyen, központi helyet foglal el a magyar „alkotmánytörténeti” irodalomban.126 Azon a furcsaságon nem szokás fennakadni, hogy e „szupremácia” keretében a széttagoltságot képviselő rendek, ahelyett, hogy vélelmezett érdekeik nevében korlátozni próbálták volna a királyi hatalmat, Szent Korona híján egy másik – kifejezetten átmenetinek nyilvánított – módon próbálták biztosítani a királyi hatalom teljességét . A „rendek uralmi vágya” annyira erős volt eszerint,127 hogy önként és testületileg lemondtak róla az első pillanatban, amikor egyébként a választáson kívül semmiféle legitimitással nem bíró uralkodóval szemben erre semmi nem kényszerítette őket. Nagyon fontos szempontra hívta fel a figyelmet nemrégiben Tringli István: „A magyar történetírás régi hibája, hogy a rendiség és a rendi törekvések emlegetésekor csaknem kizárólag a nemesi rend törekvéseire gondol. A valóságban a királyi tanács éppúgy szokásjogi alapon működő rendi szerv volt, mint az országgyűlés, a főpapok és a bárók rendszeres hozzájárulásának kikérése éppúgy az »ami mindenkit illet, azt mindenki hagyja jóvá« elv alapján történt, mint a ritkább országgyűléseken összegyűlt nemesek véleményének kikérése. A rendiség csak rendkívüli esetekben működött uralkodó nélkül, valójában a királyok rá voltak szorulva rendjeik tanácsára és segítségére.”128 Az idézettel tökéletesen egyetértek, egy nagyon fontos kiegészítéssel: a rendiség egyáltalán nem működött uralkodó nélkül. Ezt senki nem vezette le világosabban, mint Mályusz Elemér – jóllehet éppen az ellenkezőjét akarta bizonyítani. Hogy ezt a kortársak is így látták, mindennél szebben illusztrálják János váradi püspök szavai, amelyekkel 1452-ben a trónjára lépő V. Lászlót üdvözölte: „Végtére is az örökségedet képező országok közösségét a te nevedben főembereink sorából azok kormányozták, akikre maga bízta rá önmagát, annál forróbban vágyakozva visszatérésed után, mennél világosabban tudta, hogy bizonytalanságában csakis te lehetsz vezércsillaga, a köz és az egyén becsületének egyedüli hathatós megoltalmazója.” 129 Rendek nélkül tehát van monar chia, de király nélkül nincs – legalábbis tartósan nem működhet. A magyar államfejlődés hagyományos értelmezésének két sarokköve van. Az egyik, mint láttuk, a nagybirtokos arisztokrácia szűnni nem akaró, immanens törekvése a királyi hatalom korlátozására és lehetőség szerinti 125 Engel P.: Szent István birodalma i. m. 236. 126 Eckhart F.: Magyar alkotmány- és jogtörténet i. m. 81–82. 127 Vö. Engel P.: Szent István birodalma i. m. 235. 128 Tringli István: Az újkor hajnala. Bp. 2003. 150. Vö. Uő: A rendiség és a Szent Korona-tan. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon. A kezdetektől 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás et al. Bp. 2013. 27–28. 129 Vitéz János levelei és politikai beszédei. Vál., bev. Boronkai Iván. Bp. 1987. 308.
