Századok – 2020

2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről

MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 156

képtelenek egymás közt megegyezni, Zsigmondot visszaengedték a trónra”.89

Ami elég világosan mutatja, hogy mégsem tudták felépíteni a maguk uralmát, nyilván éppen azért nem, mert kollektíven sem erősebbek még a leggyengébb királynál sem; legalábbis ez a jól ismert és más szempontból sokat elemzett epizód ezt látszik bizonyítani.90

Nem tudták pótolni Zsigmondot, mert a királyt egy középkori monar

chiában csak egyvalami tudta pótolni: egy másik király. Ezt a Zsigmond uralmával elégedetlen főurak is pontosan így látták, mert ahelyett, hogy bármit építettek volna a romokon, meghívták a magyar trónra Nápolyi Lászlót. Egy másik királyt.

Érdemes ebből a szempontból szemügyre venni egy másik hasonló alkalmat, abból az időszakból, amikor látszólag már semmilyen királyi hatalom sem korlátozta a főurakat abban, hogy maguk vegyék kézbe az állam kormányzását. 1445 májusában vagyunk: I. Ulászló meghalt a várnai csatában, az ötesztendős, ezért uralkodásra még alkalmatlan V. László Habsburg Frigyes őrizetében van. Újabb remek lehetőség a főurak számára, hogy a királyi hatalom romjain a saját hatalmukat felépítsék. Mit látunk ehhez képest az országgyűlés dekrétumában? Azt, hogy minden, a királyi hatalom lényegét érintő kérdésben (adományok érvényessége, pénzverés, igazságszolgáltatás) elhalasztják a döntést „a király koronázásáig” vagy „akaratáig”.91

Miután pedig világossá vált, hogy Frigyes nem fogja kiad

ni kezéből a gyermekkirályt, sem a Szent Koronát, és így egyelőre László újabb koronázása sem lehetséges, kormányzót választanak, akinek hatalmát szigorúan korlátozzák. Fügedi Erik szerint „kicsinyesen” – vagyis „a rendiség jellemző magatartásával”, olyan álláspontot foglalván el, „amilyent a királlyal szemben is elfoglaltak volna: az országot a főpapok és mágnások tanácsa kormányozza a királlyal, illetve ebben az esetben a kormányzóval együtt, és a sorrend megfelelt elképzelésüknek, sőt tényleges hatalmuknak”.92

Valójában azért korlátozzák Hunyadi kormányzói hatalmát, mert nem ő a király – királyi hatalommal csak a király élhet. A kormányzó esetében, de csak az övében, ezért valóban indokolt hatalommegosztásról beszélni; ezt a dekrétum szóhasználata jól mutatja.

93

Mályusz a „rendi állam” fentebb ismertetett modelljét – amelynek lényege, mint láttuk, a hatalommegosztás király és nagybirtokos arisztokrácia között, 89 Uo. 183.

90 Vö. Fügedi Erik okfejtésével (Ispánok, bárók, kiskirályok. Bp. 1988. 305.) az 1401. évi események kapcsán: „A politikai események első és legnagyobb tanulsága az arisztokrácia szempontjából az lehetett, hogy az országot király nélkül is el tudja kormányozni” – miközben maga is elismeri, hogy „a jogszolgáltatást majd egy évre fel kellett függeszteni”.

91 DRH 1301–1457. 341. (II. III. tc.), 343. (VIII. tc.)

92 Fügedi E.: Ispánok, bárók

i. m. 367–368.

93 DRH 1301–1457. 357.: „sine scitu consilioque et requisitione regnicolarum”; „absque scitu, voluntate, consensu et collaudatione consiliariorum”. Hasonló kontextusban a királynak csak tanáccsal kell élnie.