Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Bácsatyai Dániel: Válasz Zsoldos Attila kritikai észrevételeire
VÁLASZ ZSOLDOS ATTILA KRITIKAI ÉSZREVÉTELEIRE 1348 ban évente más és más kezek jegyezték be a híradásokat a kéziratba, s e folyamatosság a következő években sem szűnik meg: 1270-ben minden egyes mondat eltérő írnokoktól származik, a további kézváltások pedig 1271-ben, 1275-ben, majd 1279-ben mutathatók ki. Mindebből nem következik kevesebb, mint hogy az 1267. évi évkönyvbejegyzés, amely Guido pápai legátus bécsi tartózkodásáról és Heinrich Preussel haláláról ad hírt, a lejegyzett eseményekkel teljesen egykorú, eredetiben fennmaradt híradás (f. 68 r). 14 Ez azonban még nem minden. Mivel az osztrák évkönyvek hitelét elutasító Pauler Gyula csak a Continuatio Claustroneoburgensis IV. és Heiligenkreuzi Gutolf Historia an norum 1264–1279 néven ismert munkájának megbízhatóságát vonta kétségbe, így saj nos nekem is elsiklott a figyelmem afelett, hogy egy másik 13. századi osztrák történeti mű, a Wattenbach által Continuatio Vindobonensis néven kiadott Bécsi évkönyv ugyan csak önálló híradásokkal szolgál az 1267. évi belháborúról és Preussel haláláról.15 A bejegyzés egy bécsi provenienciájú 13. századi kódexben (Bécs, ÖNB cod. 352.) maradt fenn, amelynek heiligenkreuzi eredetű törzsanyaga 1266-ig megegyezik a Continuatio Claustroneoburgensis IV. kéziratáéval.16 Az első kéz azután búcsúzik, hogy teljes terjedelmében közölte a Bécsben tartózkodó Guido pápai legátus 1267. évi májusi zsinati határozatait. A második írnok ugyancsak 1267-re vonatkozó bejegyzésekkel folytatja, így megtudjuk, hogy Bécsben október 29-én földrengés volt és elhunyt III. Ottó brandenburgi őrgróf. Ezután értesülünk az erdélyi származású Gerhard bécsi plébános 1267. évi alapítványairól, és végül az is kiderül, hogy a IV. Béla és István ifjabb király közt kitört belháborúban elesett a nevezetes osztrák lovag, Heinrich Preussel (52 r-v ). A harmadik kéz 1268 és 1273 között működött, majd egy negyedik írnok utólagos kiegészítésekkel látta el az említett hat esztendő termését, az ezt követő híradásokat pedig hét további kéz rögzítette egészen 1302-ig. Nem lehet tehát kétségünk afelől, hogy a bécsi kódex 1267. évi híradása ugyancsak egykorú az elbeszélt eseménnyel, ráadásul szövegezése és a társaságában fennmaradt egyéb hírek is függetlenek a Continuatio Claustroneoburgensis IV. tudósításától. Előttünk áll tehát két bécsi vagy Bécs környéki évkönyv, amelyeket kétségkívül párhuzamosan vezettek az 1267. évi eseményekkel, mégpedig egymástól teljesen függetlenül. Míg az első kódex – talán kleinmariazelli – írnoka Preussel szenzációszámba menő végzetéből István ifjabb király sajátkezű közreműködését és az árulást emelte ki, a második kéziraté Heinrich halálának kontextusát, IV. Béla és fia belháborúját említi meg. A Somogyvári formuláskönyv első évkönyvével együtt tehát már három független annales 14 Ezek után érthetetlen, hogy forrástani kézikönyvében Lhotsky miért hagyja figyelmen kívül Klebel aprólékos vizsgálaton alapuló megállapítását, amely szerint a belháborúról ugyancsak önálló híreket fenntartó Heiligenkreuzi Gutolf 1267 és 1274 közötti híradásai zömében a Continuatio Claustroneobur gensis IV.-ből származnak. Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István i. m. 1055. A kézirat online megtekinthető: https://bit.ly/3nvJach, letöltés 2020. okt. 10. 15 MGH SS IX. 703. 16 Klebel, E.: Die Fassungen i. m. 57–59. A kézirat online megtekinthető: https://bit.ly/36NhGJh, letöltés 2020. okt. 10.
