Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Bácsatyai Dániel: Válasz Zsoldos Attila kritikai észrevételeire
VÁLASZ ZSOLDOS ATTILA KRITIKAI ÉSZREVÉTELEIRE 1346 bán megfutamodásáról is informálni.5 Az elesettek nevei közül néhányat éppen Jans von Wien őrzött meg az utókornak. Tegyük azonban most félre Jans von Wien beszámolóját, hiszen a belháború dátumának meghatározása szempontjából valóban nem ő a koronatanú, még ha elbeszélése – Roland szlavón bán szerepeltetése miatt – ellentmond is a hagyományos időrendnek. Zsoldos Attila három 1267 előtti keltezést és egy 1267. évi dátumot viselő oklevelet tekint perdöntőnek, míg az említett dokumentumok keletének megbízhatósága ellen felhozott érveimet erőtlennek véli.6 Közülük az első, Erzsébet ifjabb királyné egy 1282. évi átírásban fennmaradt, 1265-re datált oklevele, amely már említi a belháború eseményeit.7 Valóban nem szükségszerű – ebben Zsoldos Attilának igaza van –, hogy az említett oklevelet pusztán azon az alapon hibás keletűnek minősítsük, hogy a vele együtt átírt, közel azonos tartalmú, ugyancsak 1265-ös keltezésű ifjabb királyi oklevelet bizonyíthatóan nem 1265-ben állították ki. Bírálómnak abban is igaza van, hogy a második, 1267 februárjára keltezett, 14. századi átírásból ismert diploma dátuma sem feltétlenül hibás, még annak ellenére sem, hogy a ma ismert szöveg IV. Bélát már elhunytként szerepelteti.8 (Ez az az oklevél, amely a belháborúban még országbíróként részt vevő Kemény fia Lőrincet már nádornak nevezi, s így elvileg kizárja, hogy a konfliktusra 1267-ben került volna sor, miközben egy másik, eddig kommentár nélkül maradt következtetés is adódna belőle, tudniillik az, hogy az öreg király 1267 elején hosszú hónapokra megfosztotta minden országos méltóságától hű nádorát, az év második felében szlavón bánként visz szatérő Kőszegi Henriket.) Az isaszegi csatát és a kunok visszatérítésére indított katonai vállalkozást említő 1266. évi dátumot viselő oklevél megítélésében sem feltétlenül döntő a dux Cumanorum cím hiánya, amely az ifjabb király 1267. évi kiadványainak sajátja. 9 Zsoldos Attila egy negyedik, 1265. évi oklevelet is a hagyományos keltezés kétségbevonhatatlan bizonyítékának tekint, ám a dokumentum nem említi a belháború egyetlen más forrásból is ismert eseményét sem, ráadásul – más jelentéktelenebb érdemekkel szemben – még a döntő ütközetben bizonyosan részt vevő oklevélnyerő, Rátót nembeli Domokos fia István isaszegi vitézkedését is elhallgatja.10 Valójában az oklevél egész nar ratiója eltér az isaszegi csatáról és előzményeiről megemlékező oklevelek szigorúan 5 Bécs melletti birtokaik közé tartozott a Duna-parti Nussdorf és városfalon kívüli Zeismannsbrunn (a mai belváros Sankt Ulrich nevű negyede). Otto Brunner: Die Wiener Bürgetum in Jans Enikels Fürstenbuch. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 58. (1950) 557. 6 Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés i. m. 1336–1340. 7 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829–1844. (a továbbiakban: CD) VI/2. 391–392. 8 Árpádkori új okmánytár I–XII. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. Pest–Bp. 1860–1874. (a továbbiakban: ÁÚO) III. 172. 9 CD IV/3. 347. – Még egy 1266-os dátumot viselő példa ismert, egy 1273. évi átírásban fennmaradt, június 23-án kelt diploma, amely valószínűleg ugyancsak 1267-ben kelt. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I–IV. Ed. Ferdinandus Knauz et alii. Strigonii 1874–1999. I. 536. 10 ÁÚO XI. 545., CD IV/3. 347.
