Századok – 2020

2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez

NÉHÁNY KRITIKAI MEGJEGYZÉS 1342 addig eljutott június 3-ig, hogy az ifjabb király már a Délvidéken tartózkodjék, a belháború szükségképpen legfeljebb két, esetleg három hétig tarthatott, IV. Béla se­regeinek felvonulásától a dévai csatán, Feketehalom ostromán és az Ákos Ernye elle­nében vívott összecsapáson keresztül egészen az isaszegi ütközetig, s akkor még nem is számoltunk a kunok elleni akció előkészületeivel, melyek – a közös fellépés miatt – IV. Béla és István ifjabb király együttműködését igényelték az állítólag éppen csak befejeződött belháborút követően, ám még a békekötés előtt. Talán nem ítélek túlsá­gosan szigorúan, ha úgy vélem: ez nehezen hihető. Megnyugtató mindenesetre: nem kell erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy higgyünk a „nehezen hihető”-ben. 1267. június 2-án ugyanis Tamás marócsai ispán és társai oklevelet állítottak ki Zágrábban, mely arról rendelkezett, hogy az Ákos Ernye (Ernerius banus ), valamint a gurki püspök és annak emberei közötti vitás kérdésekkel kapcsolatosan a korábbiakban már megkötött béke (treuga ) június 5-én lejáró határidejét meghosszabbítják október 6-ig.74 Ákos Ernye éppúgy IV. Béla sereg­vezéreinek egyike volt a belháború során, mint Kemény fia Lőrinc, s a harcok során éppúgy az ifjabb király fogságába esett, mint az országbíró.75 Az említett, június 2-án kelt oklevél kiállítói bizonyosan nem vállalhattak Ernye tudta és beleegyezése nélkül esküvel megerősített kötelezettséget a nevében, nyilvánvaló tehát, hogy a belháború nem helyezhető 1267 első félévére: sem egy április közepe előtti, sem valamely azt követő időpontra. Ezek után csak a teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy egyfelől az ország­megosztás történetében egyetlen olyan időpont sem ismert, amelyben Esztergom és környéke IV. Béla és István ifjabb király országrészeinek határán feküdt volna,76 így a Szűz Mária-sziget nem lehetett alkalmas helyszín a béketárgyalások lefolytatására, másfelől pedig a békekötés szeptember elejét közvetlenül megelőző időpontra helye­zése nem egyeztethető össze IV. Béla 1267. július 20-án kiadott, egyébiránt Bácsatyai Dániel által is felhasznált oklevelével, mely már megemlékezik Tamás esztergomi ér­sek szerepéről a korábbi viszályok lecsendesítésében, kifejezetten békeszerződéseket (pacis [...] federa ) emlegetve. 77 Az országból kivonulni akaró kunok ügyét szintén érdemes lett volna átgondolni. Számomra nem értelmezhető az az elgondolás, mely szerint István ifjabb király ép­pen azt az időszakot, az 1267. évet találta volna alkalmasnak a dominus Cumanorum cím használatának „felfüggesztés”-ére, amikor – állítólag – a kunok egy része 74 1267. jún. 2.: CDCr V. 431–432., az ügyre bővebben lásd Kis Péter: „A király hű bárója”. (Ákos nembeli Ernye pályafutása). Fons 2. (1995) 297–298. 75 1270. (jún. 9–12. e.): ÁÚO VIII. 292. (az oklevelet még az ifjabb király állította ki), 1270. (jún. 9–12. u.): ÁÚO XII. 13., 1270. dec. 10.: CDCr V. 569., 1273. máj. 23.: CDCr VI. 36. 76 Vö. Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 27–29., 84–88. 77 1267. júl. 20.: CDCr V. 435–436.

Next

/
Thumbnails
Contents