Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez
ZSOLDOS ATTILA 1337 1269 közötti időpontra módosította az oklevél keltét. 37 Szentpétery Imre végül az oklevél intitulatio jában olvasható dominus Cumanorum cím miatt előbb úgy nyilat kozott, hogy „oklevelünket 1266-ban vagy 1268–69-ben adták ki”,38 majd saját meg állapítására hivatkozva mégis „(1268. vagy 1269.)” keltezéssel vette fel azt kritikai jegyzékébe.39 Talán ez utóbbi téveszthette meg Bácsatyai Dánielt, hiszen Szentpétery valóban helytálló érvelése megengedi az oklevél keltének az 1266. évre helyezését is, így az, tagadhatatlanul téves keltezése ellenére, ellentmondhat az 1267. évi belháború ötletének. Még egyértelműbb a helyzet az ifjabb királyné oklevele40 eseté ben. Az ezzel kapcsolatos tévedéseket az okozhatta, hogy – ellentétben Szentpétery és Bácsatyai Dániel egybehangzó vélekedésével – férj és feleség oklevelei nem azonos tartalmúak. Erzsébet ugyanis csak a Szatmár megyei Ragáld41 királynéi földjét adományozta Kozmának, az ifjabb király ellenben azon felül két várföldet, a Bihar megyei Nyéket42 és a Szabolcs megyei Harangot 43 is. Szentpétery még számolt azzal a lehetőséggel, amelyet Bácsatyai Dániel figyelmen kívül hagy: „az ifjabb királyné adománylevele csakugyan előbb kelt, mint az ifjabb királyé, mely utóbbit azután a bemutatott királynői oklevél felhasználásával fogalmazták”.44 Mindaz, amit a királynéi birtokadományok Árpád-kori rendszeréről tudunk,45 kétségtelenné teszi, hogy éppen az történt, amit Szentpétery „kevésbé valószínű, de nem lehetetlen” megoldásnak tekintett.46 Kozmának ugyanis semmi oka nem lett volna az ifjabb király adományával egyidejűleg az ifjabb királynétól is oklevelet kijárni – s még kevésbé azt követően –, ellenben a korábbi ifjabb királynéi adományt érdemes volt ifjabb királyi oklevélbe belefoglaltatnia, mivel a(z ifjabb) királyi oklevél bizonyító erejét semmi sem múlhatta felül. Az ifjabb királyné okleveléről tehát viszonylag kis fáradsággal igazolható: nincs valós ok kétségbe vonni, hogy valóban 1265-ben kelt, az ifjabb királyé pedig 37 Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig (A Történelmi Tár 1908. évi számában megjelent „Pótlások ...”-kal kiegészítve). Szerk. Koszta László. (Aetas Könyvek 1.) Szeged 1988. 74–75. 110. sz. 38 Szentpétery Imre: V. István ifjabb királysága. Századok 55–56. (1921–1922) 86. 39 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I/1–II/4. Szerk. Szentpétery Imre – Borsa Iván. Bp. 1923–1987. (a továbbiakban: RA) 1892. sz. 40 1265. s. d.: CD VI/2. 391–392. 41 Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 60.) Nyíregyháza 2008. 239–240. 42 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp. 1963–1998. I. 647. 43 Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza 1997. 89. 44 Szentpétery I.: V. István ifjabb királysága i. m. 86. (az eredeti helyesírás megtartásával). – Szentpétery egy további lehetőséget szintén felvet, azt tudniillik, hogy az okleveleket kiadó Fejér tévesen adta meg az ifjabb király alkancellárjának nevét (uo. 8. jegyz.), amit azonban a két oklevél szövegét fenntartó oklevél eredeti példánya nem igazol, mivel abban is Péter az alkancellár neve, vö. 1282. s. d.: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 105 228. 45 Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) Bp. 2005. 50–53. 46 Szentpétery I. : V. István ifjabb királysága i. m. 86.
