Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez
NÉHÁNY KRITIKAI MEGJEGYZÉS 1338 csak akkor iktatható ki teljesen a belháború 1267-re helyezését cáfoló bizonyítékok sorából, ha vitathatatlanul téves keltezését egy előzetesen kialakított elképzeléssel törekszünk összhangba hozni. Hasonló a helyzet az ifjabb király egy 1266-ban kiadott oklevelével, 47 mely nem csak az isaszegi csatát, hanem a kunok kivonulásának megakadályozására irányuló, már említett – és, emlékezhetünk rá, Bácsatyai Dániel szerint szintén 1267-ben történt – akciót is megemlíti. Az oklevélből hiányzik az ifjabb király dominus Cumanorum címe, ami nem példa nélküli 1266-ban kiadott oklevelei esetében, de csak 1267-ben lesz rendszeres. Ebből Bácsatyai Dániel arra következtet, hogy az oklevél hibás keletű,48 Szentpétery ellenben még úgy fogalmazott: az „oklevelet ép pen ezért az év végén keltnek tekinthetjük”.49 Igaz, Szentpétery csupán István ifjabb király oklevelei között kívánt rendet tenni s nem akarta bármi áron egy koncepció szolgálatába állítani azokat. Végezetül essék szó arról az oklevélről, mely annak idején az egyik sarokkőként szolgált Pauler számára a belháború időpontjára vonatkozó álláspontja kialakításában.50 Az 1267 februárjában – a nap megjelölése nélkül – kiadott oklevél jelentőségét az adja meg, hogy nádorként említi Kemény fia Lőrincet, a korábbi országbírót, miközben számos adat tanúsítja, hogy az isaszegi csata idején még Kőszegi Henrik volt a nádor, amiből egyértelműen következik, hogy a belháború, melynek utolsó ismert csatája éppen az isaszegi, nem történhetett 1267-ben. A pécsváradi konvent által kiállított oklevél eredetileg annak bizonyságául szolgált, hogy Lőrinc nádor albírája, Pósa fia Bodor ispán (comes Bodur filius Pouse viceiudex Laurencii palatini ) megvásárolta a szekszárdi monostortól annak Baranya megyei Peterd nevű51 földjét. Az oklevél eredetije jelenleg lappang, szövegét azonban fenntartotta egy 1380. évi átírás; Wenzel Gusztáv ennek alapján adta ki.52 Az oklevél ma ismert szövege nem makulátlan, mivel egy helyütt a „kegyes emlékű Béla király engedélyével” (ex permissione pie memorie do mini regis Bele) történt eseményt említ, amire már Wenzel figyelmeztette okmánytára olvasóit, így ez a körülmény aligha kerülhette el azok figyelmét, akik a kiadás alapján használták az oklevelet. Az említett király minden bizonnyal IV. Béla, aki azonban, amint az köztudott, az idő szerint még életben volt. Egy efféle jelenség, ha más kifogásokkal is megtámogatható, alkalmas lehet az oklevél hitelének megkérdőjelezésére, 47 1266. s. d.: CD IV/3. 346–347. 48 Bácsatyai D. : IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje i. m. 1059–1060., vö. még uo. 1080. 49 Szentpétery I. : V. István ifjabb királysága i. m. 84. (az eredeti helyesírás megtartásával). 50 Pauler Gy. : V. István bolgár háborúi i. m. 173., vö. még Uő: A magyar nemzet története i. m. II. 536. 202. jegyz. 51 Györffy Gy. : Történeti földrajz i. m. I. 368–369. 52 1267. febr.: Árpádkori új okmánytár I–XII. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. Pest–Bp. 1860–1874. (a továbbiakban: ÁÚO) III. 171–176.
