Századok – 2020
2020 / 6. szám - MŰHELY - Ignácz Károly: Mennyiben ismerhető meg az egyén választói magatartása?
1317 SZÁZADOK . () . SZÁM Ignácz Károly MENNYIBEN ISMERHETŐ MEG AZ EGYÉN VÁLASZTÓI MAGATARTÁSA?* A magyar parlamenti választások történetének egyik fontos sajátossága, hogy a szavazás sokáig nyíltan zajlott, nemcsak az 1918 előtti, hanem még az 1922 és 1938 közötti időszakban is. Ennek megfelelően olyan hivatalos szavazási listák készültek, amelyeken név szerint szerepelt, hogy az egyes választók melyik jelöltre szavaztak. Ezekből a szavazólistákból számos ma is megtalálható a levéltárakban, így megismerhetőek a választók politikai preferenciái, és nem közvetett módon, különböző területi egységek aggregált választási adatsoraiból következtetve, hanem az egyéni döntések szintjén. „A nyílt választás mint antidemokratikus politikai technika így különleges társadalomtörténeti forrássá válik” – állapítja meg Gerhard Péter. (Gerhard, 14.) Ennek ellenére a nyílt szavazások részletes vizsgálata sokáig nem foglalkoztatta a történészeket. A leegyszerűsített megítélés szerint e technika mellett egyáltalán nem beszélhetünk a választók szabad akaratnyilvánításáról, bár éppen egy alaposabb elemzés mutathatja meg, hogy a nyilvánvaló torzítás milyen mértékű volt, és hogyan érvényesült a különböző társadalmi csoportoknál. Az 1990-es évektől láttak napvilágot a nyílt választásokat újszerű megközelítésben vizsgáló tanulmányok, amelyek nem váltak ugyan dominánssá a fenti korszakok választástörténeti irodalmán belül, de szép lassan átformálták a téma szakmai megítélését.1 Az ezzel foglalkozó kutatók munkájához pedig komoly segítséget nyújtottak a nagyszámú adat feldolgozását egyre könnyebbé tevő számítógépes programok is. Írásomban az utóbbi években megjelent két választástörténeti monográfiát mutatok be. Mindkettő doktori disszertációból született, és az egyik egészében, a másik jelentős részben olyan korszakot vizsgál, amikor nyílt szavazás volt érvényben. Kritikai olvasatom eredményét megelőlegezve elmondhatom, ami Gerhard Péter könyvének a legnagyobb erénye, az Paár Ádáménak a legfőbb hiánya: a választói magatartás új, saját kutatáson és adatfeltáráson alapuló bemutatása és elemzése. Lássuk először az előbbi munkát! Gerhard a dualista kor Pestjének választói magatartását kívánja bemutatni a munkájában, és ehhez a város három tipikus választókerületében (Belváros, Terézváros és Ferencváros-Kőbánya) három tipikus választási évet (1878, 1881 és 1884) vizsgált meg alaposan. E kiválasztást egyrészt a jó forrásadottságok indokolták: egy kivétellel * Írásomban Gerhard Péter: Deszkafalak és potyavacsorák. Választói magatartás Pesten a Tisza Kál mán-korszakban. Bp. 2019., valamint Paár Ádám: Pártok, választások és társadalom Győr és Moson régiójában (1922–1947). Győr 2018. című kötetét vizsgálom. A munka a K124142 azonosítószámú OTKA pályázat támogatásával készült. 1 Az ilyen tanulmányok felsorolását lásd Gerhard P.: Deszkafalak i. m. 42–53. MŰHELY
