Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ring Orsolya – Kiss László – Turnai Anna: Női káderek a Rákosi-korszakban
RING ORSOLYA – KISS LÁSZLÓ – TURNAI ANNA 133 Különösen gyakori karrierút volt számukra a politikai munkatársi megbízatás. A mobilitást az egyének szintjén vizsgálva azt láthattuk, hogy a káderré válás sokak számára egyet jelentett a magasabb iskolai végzettség megszerzésének lehetőségével. Míg az eredetileg is magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők számára a pártkarrier horizontális mobilitásként jelentkezett, a listán szereplők többsége esetében komoly intra- és intergenerációs vertikális mobilitást figyelhetünk meg, hiszen a többség szegényparaszti- vagy munkáscsaládból származott, jó esetben néhány osztálynyi iskolai végzettséggel, és a káderrá válás révén szerzett magasabb iskolai végzettséget és társadalmi státuszt. Láthattuk, hogy 1948 után a pártiskolai végzettség sok esetben fontosabb volt, mint a hagyományos, sőt a legtöbb esetben pótolni tudta azt, hiszen a hivatali ranglétránál sokkal többet jelentett az ideológiai, mint a szakmai képzettség szintje. Ahogy a rendszer stabilizálódott, a nagyobb karrierhez egyre komolyabb, akár szovjetunióbeli pártiskola elvégzése is szükséges volt. 59 Az időszak második felére egyébként a párt érdekeit támogató egyetemi képzés is kiépült, és ösztöndíjjal lehetőség nyílt a szaktudás megszerzésére szovjet egyetemeken is, így a káderállomány szakmailag is képzettebbé válhatott. A párt által fontosnak tartott pozíciókba értelemszerűen csak a legmegbízhatóbb káderek kerülhettek, a megbízhatóságot pedig több jellemző mutathatta: a szovjet emigrációs múlt, a munkásmozgalomba való bekapcsolódás vagy az illegális kommunista mozgalom bármilyen támogatása. Nem véletlenül szerepelnek ezek az adatok valamennyi káder életrajzának kitüntetett helyén. A női káderek karrierútját elemezve még egy fontos megállapítást tehetünk. Az ő esetükben biztosan elősegítette az előmenetelt egy ideológiailag megbízható, szintén a párt érdekében tevékenykedő férj, esetleg egy másik családtag. Mint láthattuk, az is gyakran előfordult, hogy a férj és a feleség párhuzamos karrierutat futott be, gyermekeik pedig egy újabb lépcsőt léptek előre a társadalmi ranglétrán. Az új női káderek többségében képzetlen, saját társadalmi rétegükből, korábbi életük helyszínéről, családi kapcsolataiból kiemelt emberek voltak, akiknek újonnan felépített egzisztenciája teljes mértékig a párttól függött, s ez a tény egyben szavatolta a párthűséget is. 59 Ehhez lásd S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása. Századok 150. (2016) 1513–1533., illetve Uő: „Az az ember, aki megérti, miért van itt, miért megy ki a Szovjetunióba, aki szereti a szakmáját, aki mélyen és alaposan tanul, aki széles látókörű...” Az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola története a levéltári dokumentumok tükrében. Múltunk 55. (2010) 2. sz. 85–104.
