Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1286 tényén nincs miért megütköznünk, hiszen már a két háború közötti történetírás is nagyban használta a bériratmásolást, itt inkább az tűnik fel, hogy miközben a beszámoló erőteljesen hivatkozik a stockholmi kötetre, sőt az előadásra, kijelenti, hogy „ezekben a feldolgozásokban az akadémiai célhitel felhasználásával 1960-ban folytatott kutatások eredményeit, természetesen, még nem gyümölcsöztethettem; erre 1961-62-ben kerül sor, amikor a terv szerint elkészítem A magyarországi agárfejlődés elkanyarodása a nyugateuerópaitól c. monográfia I. kötetének (A feudális agrárviszonyok Magyarországon a XV. század második felében) kéziratát.”120 Ám ha megnézzük az 1960-as tanulmányt, kitűnik, hogy annak az a legfőbb újdonsága Pach munkásságában, hogy a hatalmas méretű forrásfelhasználásnak egyik masszív része a DL, azaz a Diplomatikai Levéltár Mohács előtti gyűjteményéből származó anyag (a Q szekció anyagának jelentős része ma már az interneten is kutatható: Collectio Diplomatica Hungarica). Ez igazán gyökeres változás, ha úgy tetszik, visszakanyarodás a pozitivistának bélyegzett iskola normáihoz, még ha Domanovszky neve egyáltalán nem is fordult elő ebben a munkában. A nemzetközi kongresszuson való részvétel azonban nem merült ki az idegen nyelvű kétkötetes magyar gyűjtemény, az Études Historique kiadásában. A kongresszus előzetes egyeztetései alapján a magyar történészeknek főelőadás nem, de három korreferátum jutott. Ráadásul 1960-ban Stockholmban tulajdonképpen két kongresszust is tartottak: az elsőt, az I. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Konferenciát az épp akkor önállósuló gazdaságtörténészek 1960. augusztus 17–19 között, a másodikat, a Comité International des Sciences Historiques (CISH) XI. kongresszusát, augusztus 21–28 között. Az előadások és korreferátumok (akárcsak a CISH bürójában betöltött helyek) elosztása komoly nemzetközi kultúrdiplomáciai egyezkedések része volt. A kongresszusok előkészítése nemcsak kelet–nyugati, hanem a nyugaton és a keleten belüli egyeztetéseket is magában foglalt. A francia túlhatalomra törekvés azonban számos belső konfliktus forrása volt. Az alakulóban levő gazdaságtörténeti társaság leválása részben abból az elégedetlenségből fakadt, hogy a két fő szervező, Fernand Braudel és Michael Postan nemcsak a szakma módszertani megújulását, de a keleti nyitást is szorgalmazták és ezt egy új szerveződésben jobban keresztülvihetőnek tartották.121 A stockholmi kongresszusról beszámol-120 Pach, Jelentés, 1960. dec. 10. MTA Levéltár, 102. II. osztály 223. d. 6. dosszié. 121 A szervezet és a kongresszusok történetére összefoglalóan lásd Hans Dietrich Erdmann: Die Ökume ne der Historiker. Geschichte der Internationaler Historikerkongresse und des Comité International des Sciences Historiques. Göttingen 1987. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság történetéről lásd Kristof Glamann: EHR & IEHA – the Early Years, Scandinavian Economic History Review 1. (2002) 3. sz. 83–90.; Maxine Berg: East-West Dialogues: Economic Historians, the Cold War and Détente. Journal of Modern History 87. (2015) March 36–71.
