Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KÖVÉR GYÖRGY 1275 eldöntött. 75 Nem részletezhetjük a zselléresedés körüli vitákat, csak utalunk arra, hogy Szabó István nyomdokain haladva az 1960-as években Varga János munkája hozott a kérdésben érdemi előrelépést.76 Az 1970-es évek végén pedig a népesedéstörténet, a történeti háztartásszerkezet elemzése nézőpontjából Faragó Tamás próbálta átvágni azt a gordiuszi csomót, amely a zsellérkérdésben a magyar történetírás kétféle értelmezési hagyománya között húzódott, megfogalmazva, hogy az adóösszeírások önmagukban nem alkalmasak a rétegződés vizsgálatára, ezzel radikálisan a süllyesztőbe küldve a „fokozódó zselléresedés” tézisét. 77 A személyes tradícióval való szakítás legékesebb bizonyítéka Pach esetében az Orczy-birtokok teljes negligálása mind a források között, mind az irodalomjegyzékben. A Domanovszky-iskola szerzőgárdája ugyan kiterjedten szerepelt a hivatkozásokban, maga Domanovszky azonban legfeljebb a fekete-tengeri hajózásról és József nádorról szóló munkáival bukkan elő. Nem feledhetjük el, hogy közben, mindennek mintegy „leágazásaként” évről évre csiszolódott a hamarosan Marx Károlyról elnevezett közgazdasági egyetemen az új marxista gazdaságtörténeti tananyag. Ennek módszertani bevezetője – ha nem is a széles nyilvánosság előtt, de – határozottan leszámolt a „reakciós történetírással”, egyrészt mert Pach szerint a „magyar gazdaságtörténet fejlődése – már csak mennyiségét tekintve is – messze elmaradt a történettudomány más ágai mögött”. Andics elnöki székfoglalója adta az alaphangot, amely szerint „a hivatalos magyar történetírás mindmáig alapvetően feudális és klerikális történetírás volt”. Név szerint kipécézve szerepelt immár Hajnal István és Wellmann Imre, akik „a feudális nagybirtok buzgó dicsőítőivé váltak”. A német gazdaságtörténet hatása Pach szerint „a német imperializmustól való függéssel” áll kapcsolatban. Itt már Domanovszky sem marad ki a felsorolásból, mivel azt írta a Magyar Művelődéstörténet előszavában, hogy a szingularitás miatt „a történelmi folyama tokat törvényszerűségek nem irányítják”. A törvényszerűségek tagadása az a pont, ahol az egész magyar történetírást sarokba lehetett állítani, különös tekintettel azokra, akik gazdaságtörténetre adták a fejüket: megkapta a magáét Czettler Jenő, a Hóman–Szekfű szintézis első kötete (!), Balla Antal, de a legélesebb kritikában az elődtanszék professzorai, Kováts Ferenc és Berlász Jenő részesültek. Előbbi azért, mert 1940-ben ki merte mondani a fokozatelmélettel szemben, hogy „Minden 75 Amikor később a számadatok is sorra kerülnek, bírálatot kap Ember Győző, mert forráskritikai aggályai miatt „nem értékeli ki teljesen a rendelkezésre álló statisztikai adatokat”. Pach Zs. P.: Az eredeti i. m. 200. 76. jegyz. 76 Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849. Bp. 1967. 77 Faragó Tamás: Háztartásszerkezet és falusi társadalomfejlődés Magyarországon, 1787–1828. In: Tér és idő – család és történelem. Társadalomtörténeti tanulmányok 1976–1992. Miskolc 1992. 194– 284., különösen: 219. és az azt követő oldalak.
